Almási Tibor: Egy ember, egy gyűjtemény (Győr, 1998)

A gyűjtő

Élete utolsó két évtizedében Patkó Imre fontos feladatának, mármár hivatásának tekintette, hogy lehetőségeihez mérten hozzájáruljon a fiatal tehetségek gondozásához, útrabocsátásához. A támogatás, patronálás, igazi értelemben vett mecenatúra formái széles skálán mozogtak. Az arra érdemesnek ítélt kezdőktől - gyakran főiskolásoktól festményeket, grafikákat vásárolt, az ismeretlentől eleve mereven elzárkózó kultúrintézményeknél kijárta, elérte kiállítások rendezését, tárlatokat nyitott meg, bemutató, kritikai írásokat szövegezett, lapszerkesztőként pedig - néhány kivételtől eltekintve - szinte kizárólag más anyagi forráshoz alig-alig jutó ifjú művészek rajzait, illusztrációit közölte.

1 Haynal Kornél: Azonosítás De ki is volt ez a maga korában és az akkori hazai viszonyok között a külső szemlélő számára ellentmondásosnak tűnő ember? Patkó Imre 1922. február 12-én született Gyomán egy kilenc gyermekes kiskereskedő legkisebb fiaként. Tanulmányait szülővárosában végezte, abban a városban, ahol gyakran volt alkalma arra, hogy szabad idejét a kínkeserves életet élő kubikusok és a híres Kner nyomda munkásainak társaságában tölthesse, és ahol már korán magába szívta a könyv, az írott szó iránti szeretetet, tiszteletet. A nincstelenek, a nyomorgók között eltöltött gyomai évek élményei, de kiváltképpen a világháborús kényszerű tapasztalatok életre szóló útravalót jelentettek Patkó Imrének ahhoz, hogy egy olyan társadalmi eszmény mellett kötelezze el magát, amelyben - reménye szerint - a legfőbb, mindennek fölérendelt érték a humánum 5