Almási Tibor: Egy ember, egy gyűjtemény (Győr, 1998)

A gyűjtemény

Lakner László: Valaki elment benállása a kor ideológiájával, hamis emberközpontúságával. A hömpölygő, Lenin arcképet magasba emelő személytelen tömegből, az előtérbe helyezett, a tisztaságot, megrontatlanságot jelképező individualizált fiatal férfi mellképe emelkedik ki. A kompozíció bal oldalán feltűrt gallérú, kalapos, görbebotra támaszkodó, hátnézetből ábrázolt figura "masírozik" ki a képből, a történelemből. A 60-as évek közepén Lakner László művészete a "szürrealizmustól egyfajta új realizmus irányába, egy a «kort visszatükröző», az élet paradoxonjaira reagáló, a felnagyítás és kivágás, a képen belüli ismétlés technikájával, tehát a filmmel is rokon képszerkesztés irányába tartott, és ugyanakkor egy nagyívű gesztusfestés nyelvét is megpróbálta magába olvasztani."

5

2 A "kort visszatükröző" alkotások sorából - a sokszorosító eljárással készült Rózsa és a Kockák egy régi fotómasinából mellett, a Patkó Imre kollekció őriz még két alapvetően fontos, dokumentum erejű Lakner művet, a Vérző lábat és a Tanú-1. A Vérző láb "nem tartozik az ún. «kellemes» képek közé... A kép bal fele fatáblába hallatlan precizitással bevert szögek sora - a jobb oldalon pedig sötét alap előtt egy naturálisan modellált lépő meztelen láb. A kettő 50 kapcsolata nyilvánvalónak tűnik: a szenvedés elviselésére utal. A