Almási Tibor: Egy ember, egy gyűjtemény (Győr, 1998)
A gyűjtemény
tikus jegyeinek kidomborítására, a szemüveges, bajuszos férfi realisztikusabb portréján már az arc tükrözte jellemvonások - kiegyensúlyozottság, megbízhatóság - megragadására törekedett. Kádár Béla sorsa, pályája sok tekintetben közös vonásokat mutat Scheiber Hugó életútjával. Scheiberhez hasonlóan, Kádár Béla is külföldön - Bécsben, Berlinben a Sturmnál, New Yorkban - alapozta meg hírnevét, hogy aztán a két világháború közötti hazai sikerek után neve, művészete évtizedekre a feledés homályába merüljön. Viszonylag hosszú élete folyamán Kádár sok mindennel kísérletezett és művészetébe sokféle hatást asszimilált. Olajfestményei, temperái, grafikái némelyikén fellelhetők a szecesszió, a szürrealizmus, de az absztrakt vagy naiv művészet elemei is. Férfiportré-ján jelesül, amely magas homlokú, beesett szemű fiatalembert örökít meg, a háttér geometrikus formáinak tagoltsága a konstruktivizmus, míg az arckifejezés pszichologizáló drámai jellege az expresszionizmus eszköztárát idézi. Egészen más szellemű és hangulatú a Szürke szamár című tempera. Ezen tudatosan, szándékosan leegyszerűsített ábrázolással, a színek látványkeltő erejével meseszerűvé, határozottan dekoratívvá varázsolt tájban jelennek meg a Kádár Béla festmények visszavisszatérő főszereplői, az állatok, akik hű társként állandó közvetítő kapcsot jelentenek ember és természet között. Az álom, a vízió, a fantázia világa nem csupán Kádár Béla, hanem a magyar művészet különös, rejtélyes alkotója, Román György festészetét is átitatta, inspirálta. Román György a realitás alakjaival /Csavargók/, élőlényeivel telezsúfolt képei egészen meghökkentő, de mély humánus érzéseket hordozó gondolattársítások révén juttatnak át bennünket egy képzeletbeli világ csodákat feltáró színterére. E színtér jellegzetes alakjai az ólomkatonák, akik Román György számára "a karácsonyfa ragyogását, a tisztaságot, a küzdelem örömét" 2 4 testesítik meg. "Sok képemen jelentek meg később is az ólomkatonák - írja -:
