Almási Tibor: Egy ember, egy gyűjtemény (Győr, 1998)
A gyűjtemény
Uitz Béla 1916 nyarán Kassák társaságában rövidebb időt töltött a kecskeméti művésztelepen. A város árnyas parkjai, a környező erdők fáinak ritmikussága, az ágak különös formái olyan elementáris erővel hatottak rá, ami megváltoztatta egész addigi látásmódját és új utat szabott munkásságának. E lényegbevágó változásnak első eredménye volt a Fürdőzők című még Kecskeméten készült tus-kompozíció, és az ennek alapján továbbfejlesztett, véglegesített - ugyanazt a címet viselő - rézkarc. A Fürdőzők előterét vaskos formákból kreált vetkőző nő uralja. A klasszikus térrendezés szabályai szerint, körülötte helyezkednek el a kép mellékszereplői: mezítelen, vagy lepelbe burkolódzó férfiak, nők és egy gyermek. A háttérben víz tükre csillan, mögötte erdőrészlet, a távolban pedig település épületcsúcsai. A monumentalitás érzetét fokozó szaggatott formaképzés ellenére, a reneszánsz ihletettségű kompozicionális zártság, a szereplők egymáshoz való viszonya, Uitz harmóniakeresésének szép példájává avatja e művet, amely méltó elismerést vívott ki alkotójának a MA rendezte 1919-es budapesti grafikai tárlaton. Ugyancsak a kecskeméti tájélménynek lehetett eredménye az 1919-ben született Tájkép is, amelyen már jellegzetes uitz-i jegyek tűnnek fel: nagyfelületű színes síkok, egymástól határozottan elkülönülő formák és mindenek fölött - még a természeti ábrázolásból is emanáló - belső feszültség. A Tanácsköztársaság bukása után Kassák Lajossal együtt Uitz Béla is bécsi emigrációba kényszerült. Itt készítette el 14 lapból álló General Ludd című mappáját, amely az angliai York tartománybeli géprombolók mozgalmának állított emléket ugyan, de tulajdonképpen az örök emberi kizsákmányolás általános "vádirata" volt. A karcsorozat - a Patkó Imre kollekcióban fellelhető - General Ludd címet viselő darabjának homlokterét magából kikelt expresszív arckifejezésű, tagbaszakadt, mezítlábas munkás tölti be, aki a feje fölé emelt hatalmas fogaskereket éppen a földre készül dobni.
