Almási Tibor: Egy ember, egy gyűjtemény (Győr, 1998)

A gyűjtemény

Patkó Imre az ötvenes évek végétől formálódó kollekciója három jól elkülönülő, egymást mégis szerencsés módon kiegészítő, modern korunk szinte minden jelentősebb képzőművészeti mozgalmát felvillantó tárgyegyüttesből áll: 1. a XX. századi magyar festészetet és grafikát, 2. a külföldre távozott magyar származású alkotók munkáit, 3. a XX. század nyugat-európai sokszorosított grafikát és a Távol-Kelet festészetét reprezentáló részek. 1. A magyar anyagot Egry József 1906ban, párizsi tartózkodása idején készült olajképe, a Horgászok nyitja.

1

5 A tanulmányai és művészi pályája elején lévő Egrynek ez a barna tónusaival megfestett, még a szecessziós hangulatkeltés bizonyos elemeit magán hordozó kisméretű kompozíciója - szegényes külsejű szereplőivel - már előre vetíti a művész 1910-1911 között született Rakodómunkások ciklusának minden egyes darabján érzékelhető azonosulását a társadalom perifériáján tengődő emberek sorsával. A szecessziós könnyedségtől jócskán távol került 1910-es Munkás kikötői háttérből erős, határozott vonalakkal kontúrozott alakja, bár nélkülözi a kellő drámai erőt, bizonytalan tartásával, távolba révedő tekintetével mégis sugallja a kiszolgáltatottságnak azt az érzetét, amelyet az alkotó szándékozott megeleveníteni. E korai, szociális töltetű művekkel szemben a 30-as évekből származó Balaton című olajpasztell már a köztudatban élő, az ember és a természet kozmikus harmóniája megragadásán fáradozó Egry képét idézi.