Almási Tibor: Egy ember, egy gyűjtemény (Győr, 1998)

A gyűjtemény

A GYŰJTEMÉNY Egy végsősoron szellemi teljesítménynek minősülő képzőművészeti gyűjtemény megközelítése a rideg számok oldaláról nem igazán látszik a legmegfelelőbb módszertani eljárásnak. Hogy most mégis ezt tesszük, annak magyarázata az, hogy meggyőződésünk szerint e rövid kalandozás a statisztika útvesztőibe közelebb visz, vihet bennünket a Patkó Imre kollekció kialakulásának megértéséhez, sajátos vonásainak megragadásához. A Patkó Imre gyűjtemény két nagy egységből tevődik össze: a kollekció közel 70%-át felölelő szépművészeti, illetve a fennmaradó 30%-ot magába foglaló távol-keleti, ausztráliai, óceániai, afrikai iparművészetet, törzsi művészetet reprezentáló rész. E tanulmány keretében ezek közül csupán az első, a 682 darab festményt, grafikát, kisplasztikát, domborítást számláló, tartalmazó együttes képezi vizsgálatunk közelebbi tárgyát. A számszerűség tükrében Patkó Imre kollekciója a következő képet mutatja: a 682 műalkotásból 104 (15,3%) festmény, 237 (35,7%) egyedi grafika, 318 (46,3%) sokszorosított grafika és 23 (3,4%) kisplasztika, domborítás. Ami a százalékos arányok összevetéséből rögtön egyértelművé válik, az a sokszorosított grafikák nagy, és a plasztikák kis száma. Ez pedig már jelzi a gyűjtést alapvetően meghatározó szempontokat: egyrészt, hogy Patkó Imrét kevésbé vonzotta a szobrászat, másrészt, hogy ő nem tartozott a korlátlan pénzügyi keretekkel rendelkező, vagy éppen a már meglévő kollekciót - a cél szentesíti az eszközt tétel szellemében - spekulatív tranzakciókkal gazdagító műgyűjtők sorába.