Almási Tibor: Egy ember, egy gyűjtemény (Győr, 1998)

A gyűjtő

Az 1977-ben kiadott Ady-mappa Vera Molnár tervezte borítója 10 A jobb megismerés, jobb megértés útja természetesen kétirányú volt. O fogadta be, ő patronálta és kalauzolta az otthonról látogatóba, tapasztalatgyűjtésre, a kinti művészekkel való kontaktusteremtésre Párizsba érkező festőket, szobrászokat, grafikusokat, de ugyanő volt az, aki szorgalmazta, elősegítette az emigráns magyar alkotók egyre nagyobb fokú integrálódását is a hazai szellemi életbe. Ennek a folyamatnak talán legszebb, kézzel fogható eredményei voltak azok a párizsi Magyar Nagykövetség sajtóirodája és a Művészeti Alap által a 70-es évek második felében Ady Endre, Bartók Béla és József Attila tiszteletére korlátozott számban kiadott grafikai mappák, amelyekben egymás mellett kaptak helyet a külföldön és itthon élő legjelentősebb magyar alkotók munkái. E ma már ritkaság számba menő, valóban magas művészi igénnyel kivitelezett grafikai albumok megjelenésének érdeme egyértelműen Patkó Imre nevéhez fűződik, aki a cél érdekében nem csupán az anyag összegyűjtésének egyáltalán nem könnyű feladatát, de a kiadással járó adminisztratív teendők oroszlánrészét is magára vállalta s biztosította ugyanakkor a kiadványok országképet formáló franciaországi publicitását.

9 Párizsból való hazatérése után, kiapadhatatlannak tűnő alkotóenergiáját, tenniakarását Patkó Imre megosztotta a Nemzetközi Szemle szerkesztése, utolsó, karéliai útiélményeit feldolgozó könyvének megírása

1

0, újabb és újabb kiállítások szervezése

1

1 és nem utolsósorban hatalmasra duzzadt képző- és iparművészeti kollekciójának rendszerezése között.