G. Szende Katalin – Szabó Péter szerk.: A magyar iskola első évszázadai = Die Ersten Jahrhunderte des Schulwesens in Ungarn : 996-1526 (Győr, 1996)

TANULMÁNYOK - G. Sándor Mária: A pécsi egyetem helye és épülete

G. SÁNDOR MÁRIA pusztulásáig használták. így tehát az egyetem helyének szempontjából nem jöhetett számításba a székesegyháztól délre eső terület, ahol 1506-ban Petrovich Ede véleménye szerint a már korábban itt állott románkori kápolnához csatlakozva az aedes Satmariae épült, Szatmáry György püspök reneszánsz palotája. A székesegyháztól nyugatra illetve délnyugatra a 14. században pedig már a püspöki palota állott. Székely és Klaniczay 1985-ben megjelent tanulmányai egyre több bizonyítékkal szolgálnak Vilmos püspöknek, mint királyi kancellárnak is az egyetem szervezésében, létrehozásában vállalt szerepében. Prágai szolgálata alatt közelről megismerhette az 1348-ban ott alapított egyetemet amely számára például szolgálhatott. A pécsi Püspökvár az 1009-ben alapított Székesegyházzal és a püspöki palotával együtt all. században kialakult. A Székesegyházon kívül az oklevelek a 13- században, 1217-ben említik a Keresztelő Szt. János társaskáptalan kápolnáját. A kápolnát Joseph de Haüy francia hadmérnök 1687-es térképe valamint Hermanung 1754-es térképe jelzi. A kápolna alaprajzi elrendezését és periódusait a közelmúlt ásatásai tisztázták. Az oklevelek a várban még egy középkori kápolnáról tesznek említést, amely a Székesegyház északi oldalánál volt. Ez, az oklevelek szerint az Aranyos Szűz kápolnája volt, amelyet 1355-ben Poroszlói Miklós püspök alapított. Helyét az írott források in castro említik. Egy 1503-ból származó adat ad latus ecclesiae catedralis említi. Oláh Miklós, aki Szatmári György pécsi püspök (1505-1524) titkára volt, az alábbiakban emlékezik meg a kápolnáról: „Pécs püspöki székhely, terebélyes tölgyekkel borított Mecsek hegy tövénél terül el. Székesegyháza valóban fényes és büszke építmény, az ettől északra fekvő Szűz Mária kápolnában Miklós püspöknek, a püspökök mintaképének sírja látható. A vár alatt terül a gyönyörű város, itt laknak a kanonokok és a lelkészek." Az 1503-as forrás, a kápolna nyolc oltáráról tesz említést. A korábbi helytörténetírás a Székesegyháztól északra több helyre is próbálta lokalizálni a középkori oklevelekben és a 18. századi forrásokban sokat emlegetett kápolnát, amelynek igen nagy jelentőséget tulajdonítottak. Az 1970-es évek végén a Székesegyháztól északra megindult a terület régészeti feltárása. Mint ismeretes Haüy 1687. évben készült térképe ezen a helyen épületet, illetve kápolnát nem jelöl, így már biztos volt, hogy a kápolna a török ostromok során kellett, hogy elpusztuljon. Ezért volt nagy jelentőségű, hogy e helyen tervszerű ásatások indulhattak. A kápolna alaprajzát és pontos helyét a régészeti feltárás tisztázta. A kápolna egyhajós keletek szentélye a nyolcszög három oldalával záródik, déli és északi oldalához mellékkápolnák csatlakoznak. Jelentős püspöki és főpapi temetkezőhely is volt. Ide temették a kápolnát alapító Miklós püspököt, az egyetemalapító Vilmos püspököt is. Az utolsó okleveles adat szerint 1504-ben a várat újjáépítő Ernuszt Zsigmond püspököt is. A kápolna pusztulása, belső szobrászati díszeinek elpusztítása, a sírok feldúlása és kirablása 1543-ra, Pécs török elfoglalásának évére tehető. A szentély északi oldalán az oltár mellett egy falazott sír maradványai voltak megfigyelhetőek, amely a templom építésével egyidőben készült, így ez a kápolna alapítójának, Poroszlói Miklós püspöknek sírhelye lehetett. A másik legjelentősebb sír — amelyből a szoborlelet előkerült — a szentély hossztengelyében helyezkedik el. E falazott sír pedig az egyetemalapító Vilmos püspöké lehetett, mert a források szerint e kápolnában volt eltemetve. A feltárás során a sírgödör aljáról egy tipikus zöldmázas talpastál töredéke került elő. Ez is kétségtelenül azt bizonyítja, hogy a kápolna pusztulása a török kor elején történt. A régészeti megfigyelések tanúsága szerint a törökök a sírok kirablásával egyidejűleg zúzzák össze a kápolna belső faragványait, s az összetört gótikus faragványokkal, valamint egy reneszánsz vörösmárvány sírfedlap maradványaival töltötték be a sírgödröt. A szoborlelet egyes darabjai, a figurálisak és az épületplasztikai töredékek a 14. századból származnak. Az egyik csoportot a kápolnát építtető Miklós püspökhöz köthetjük, aki 1360-ban hal meg. így az építés ideje 1355-1360 közé tehető. A szobrok és faragványok második csoportja egy következő periódusban készült. Ezek a töredékek egyrészt más anyagból készültek és nem voltak festettek, és más mester, illetve mesterkör munkájáról tanúskodnak. Ezt a második csoportot Vilmos püspök építőtevékenységével hozhatjuk kapcsolatba, így ezek a darabok 1361-1374 közé határozhatók meg Vilmos pécsi püspöksége idejére. Ugyancsak ehhez a körhöz kapcsolható az egyetem ásatásánál a „Nagyterem"-ben megtalált egyetemi (1367) címer is. A szoborlelet az addig ismert kisszámú pécsi gótikus emlékanyag jelentős tényezője, és a budavári szobrok mellett a magyar gótikus szobrászat kiemelkedő emléke. A kápolna az analógiákat figyelembe véve az egyetem kápolnája lehetett. Ez indokolja, hogy kitérjek a kápolna rövid ismertetésére. A Székesegyháztól északra a vár keleti felében Haüy l687-es térképe egy fehér foltot jelöl és ott az északi belső várfal is megszakad. Itt kezdődött el az ásatás, amely az egyetem régészeti feltárását eredményezte. Ezen a viszonylag keskeny területen a 14. század közepén a korábbi románkori épületegyüttes ekkor már elpusztult maradványai állottak, amint ezt a feltárás eredményei és az ásatási megfigyelések bizonyítják. Az ásatás során előkerült falmarad88