G. Szende Katalin – Szabó Péter szerk.: A magyar iskola első évszázadai = Die Ersten Jahrhunderte des Schulwesens in Ungarn : 996-1526 (Győr, 1996)
TANULMÁNYOK - Szendrei Janka: Zenetanulás a középkorban
SZENDREI JANKA Amiben viszont kiemelkedő, sőt Európában is párját ritkító a könyv, az a 13-14 éves kisdiák kitűnő kurzív kottaírása a példákban. Itt nem egy gyermek alkalmi, ügyetlen másolatáról van szó, hanem egy kottaíráshoz hozzászoktatott, gyors kézjárású, de intelligens kottaképet produkáló notátorról. Tegyük hozzá, biztos, hogy Szálkái nem tartozott a zenei vagy egyéb tekintetben kivételes tehetségű és tanultságú diákok közé, s e zenei anyag oktatása sem egy zene iránt érdeklődő csoportban folyt, hanem a reguláris osztályban. Ezzel Szálkái jegyzete - mely nyilván akkor került az esztergomi káptalan könyvtárába, amikor leírója és tulajdonosa az érseki egyházmegye pásztora lett - közvetve a magyarországi általános iskolai zenekultúra és zenei íráskultúra egészéről is híradás értékű. Ez a forrás, mely tehát szabályos traktátus egy szerény tonáriussal, immár nem egyedüli dokumentuma az egykori szélesebb körű hazai zeneelméletoktatásnak. Megerősíti tanúságát egy nála egy-két évtizeddel hamarabb keletkezett traktátus (ma töredék) „de módis musicae", mely a lőcsei Szt. Jakab plébánia tulajdonában volt (ma Gyulafehérváron). 26 Sőt egy harmadik hasonló jellegű traktátus töredékei is előkerültek: a „pro cognitione cantus" feliratú zeneelmélet-jegyzet a 16. század elejéről származik, s bár közelebbi provenienciája bizonytalan, annyi bizonyos, hogy egykor szintén magyar világi egyház használatában volt. Ma egy magyarországi hóráskönywel egybekötve őrzik a bécsi Nationalbibliothek-ban. 2 7 A magasabb zeneelmélet oktatásának a domonkos szerzetesek valószínűleg kezdettől fogva helyt adtak, dokumentumaink erről azonban csak a 15. századra nézve vannak. A bécsi Nationalbibliothek egyik 10. századi kódexe, mely többek között Boethius De institutione musica-ját, sőt a Musica Enchiriadis szövegét is tartalmazza, majd a későbbi használók jegyzeteit és zeneelméleti szemléltető rajzait őrzi, legkésőbb a 15. században a budai domonkosok használatában volt, mint azt a 208 v folion olvasható bejegyzés: „liber fratrum predicatorum de buda" 28 tanúsítja. A budai domonkos Studium generale nem volt azonban a renden belül előkelő kivétel. Egy másik Bécsben őrzött kódex, mely Boethius De institutione arithmetica-]úx tartalmazza 13. századi leírásban, 1437-ben Pesten volt használatban egy domonkos rendi, Benedek nevű studensnél. A kódexben zeneelméleti jegyzet töredéke is van: ezúttal Arezzoi Guido Micrologus-ának részletei. 2 9 Pesten a domonkosoknak Studium particulare-)3. működött. A pálos rendben folyó zeneelmélet tanításnak két emlékére is utalhatunk a középkor végéről. A Czestochowában őrzött Cantuale, 3 0 mely magyar nyelvű kolostorból került mostani helyére, hiszen magyar nyelvemlék is olvasható benne, a zsoltártónusok memorizálását segítő tabellát, tonárius-részletet tartalmaz. Az ilyen táblázatoknál találkozik elmélet és gyakorlat igénye. A másik dokumentum Gyöngyösi Gergely pálos generális Declarationes in Constitutiones fratrum heremitarum c. munkájának az a része, mely a jövendő szerzetesek zeneelméleti ismereteiről szól. 3 1 Az évszázadokon át folyamatosan, s azonos pedagógiai struktúrában végzett gyakorlati énektanítás a 15. századra meghozta a maga gyümölcseit. A gregorián ének Magyarországon az egész klerikus-társadalom műveltségének szerves részévé vált. Az az értelmiségi is járatos volt benne az oktatás felépítésének köszönhetően, amelyik nem papi pályára készült tanulmányai során. Az énekek és recitativ tónusok ismeretére az iskolákban ekkor már könynyebben el lehetett jutni, mint a középkor korábbi századaiban: a tanulást a zenei írás-olvasás készségszintű elsajátítása segítette. A régi vonalrendszeres magyar notáció a 15. századra díszkódexek írásaként ritkábbá vált, viszont kurzív írássá alakult, melynek segítségével a klerikusok zenei följegyzéseket voltak képesek készíteni hallás után is. Ilyen följegyzések kódexek lapszélein, bizonyos „használati" könyvműfajokban, pl. ritualékban de különösen a nyomtatott missalék egyes példányaiban maradtak fenn. 3 2 E missalékat üres, kitöltetlen kottavonalakkal nyomtatták: a használótól, vagyis a celebránstól várták, hogy kitöltse kottával a sorokat. Számoltak ugyanis azzal, hogy a misének még a pap által énekelt, zeneileg legegyszerűbb dallamai is variánsokban élnek, s a helyi változatok sokaságát a nyomtatott kiadás nem követheti. Nagy számban maradtak fenn a nyomtatott missale-példányokban kurzív kottasorok, dokumentálva a középkorvégi papság zenei írástudását. Az a zenei analfabétizmus, amiről Kodály Zoltán panaszkodott tanítási reformja megindítását indokolva, a középkor-végi értelmiségi társadalmat — hála a középkori iskolának — nem jellemezte. 3 3 Mikor a l6. század utolsó harmadától fogva a díszkódexek kora hanyatlásnak indult, s a háborús viszonyok közepette egyházak, iskolák elszegényedtek, a templomi éneklést olyan szerény, iskolamesterek által kurzív, félkurziv kottával írt Gradualék tartották fenn, melyek a gregorián énekkultúra és írásbeliség széles körű aszszimilációját reprezentálják, az egyszerű nép körében való befogadást jelképezik. 3 4 E l6. századi használati énekeskönyvek a gregorián ének leggyakoribb szereplőiként tüntetik fel az iskolás gyermekeket. 3 5 A 15. század emlékanyaga utal rá, hogy a gregorián ének színezése, kiegészítése céljából a többszólamú zene bizonyos egyszerű formái szintén szerepelhettek az iskolások repertoárjában. Bizonyosan tanulták egyes rendkívüli darabok „binatim" előadását — vagyis régi típusú orgánumban feldolgozott éneklését. Ez az anyag, vagy inkább előadási technika szervesen hozzátartozott a gregoriánhoz, a többszólamúságot tiltó római rendelkezések is oda számították 46
