G. Szende Katalin – Szabó Péter szerk.: A magyar iskola első évszázadai = Die Ersten Jahrhunderte des Schulwesens in Ungarn : 996-1526 (Győr, 1996)

TANULMÁNYOK - TomkaPéter: Az előzmények

TOMKA PÉTER képhez (amit „pogány vallásnak" szoktunk nevezni, bár tételes vallásról nem lehet szó). A varázslás és a tudomány összeszövődött szintjét számos példa képviseli. Ilyen példa a táltos: a magyar sámán alakja, ami a magyar néprajzban általánosan kimutatható, a környező népeknél azonban hiányzik. Ide tartozik mindmáig megfejthetetlen eredetű orvos szavunk és a feltárások során megfigyelhető gyógyító gyakorlaton túl (törések, vágások sikeres kezelése) a félelmetes sebészi tudásról tanúskodó jelképes és valóságos koponyalékelés szokása, hiszen a fejsebek ellátása mellett a gonosz lelki betegségek kiűzésére következtethetünk belőle. A hitvilág elemei voltak a temetők sírjaiból kiolvasható túlvilág-elképzelés mellett az őskultusz és az animizmusra utaló babonás praktikák is, amit a települések házai elé kiaggatott lókoponyák, meg a bajelhárító amulettként nyakba akasztott farkasfogak, átfúrt pénzek, ún. fűrészfogas csüngők és kagylók között néha feltűnő keresztek igazolnak. Ezekhez a jelenségekhez csatlakozik a jog és az igazságszolgáltatás. Nyomai: a lovon-nyergen-kötőféken megváltott föld, fű, víz mondai eleme, az egyes temetők szigorú belső rendjéből tükröződő hierarchia, az idegenekkel vagy a közösségből kirekesztettekkel való különleges bánásmód, az ételmellékletek (és általában a sírmellékletek) tradicionális rendje, a sírba tett nyilak kötött száma (jelentésüket: a közös birtok nyilas osztását csak sejtjük). Mindezek szóbeli hagyományozódás útján öröklődhettek. Nem volt azonban ismeretlen őseink előtt az írásbeliség sem. írást használó népekkel való érintkezés nyomai: az arab, a bizánci görög és a nyugati latin feliratos pénzek a 10. században az ország legbelsejébe is eljutottak. Bár a hírszerzés (amely a kalandozások során döntő fontosságú volt) és a diplomácia (a bizánci császár jólértesültsége közvetlen magyar forrásból származott) még nem lépte túl kötelezően a szóbeliség határait (a nyelveket tudó tolmács szerepére vannak adataink!), az írásbeliség ismeretére utal egy sor analógia (a kazár kancellária léte, a korábbi türk vagy akár az Attila korabeli hun példa) és a magyar nyelv néhány szava. Ilyen ótörök, honfoglalás előtti vagy éppen honfoglalás kori jövevényszó az ír- (akár hagyományos módon a török yaz- ige valamilyen származékából, akár — újabban — az irdal alapszavát képező, ugyancsak török „ró" jelentésű szóból eredeztetjük), ilyen a betű (a rovásírás ótörök eredetű terminológiájából), ilyen a szám szó (ugyancsak török eredetű, a „mennyiség" mellett a számjelet is jelentette). Ne feledjük, a finnugor olvas eredetileg megolvas, megszámol jelentésű volt. Azaz az (uráli) tan- (a varázslás, jóslás alapszava, nyelvjárási adat szerint a felnőttek viselkedésének gyermeki utánzását is kifejezte) és a tud- (eredeti jelentése: tapint, érint, megért) fogalmai a 10. században már bizonyára kibővültek az írásbeliség megismerésével. Ma még nem tudjuk, milyen mélyen hatolt be a magyar társadalomba az írás ismerete. Egyetlen kézzelfogható emléket ismerünk egyelőre (rossz állapota miatt nem ajánlatos „kézzel fogni"): a Kalocsa környéki Homokmégy-halom területéről előkerült rovásírásos csont tegezfedél-díszt. A rovásírás maga jóideje ismert, nemcsak a híres mongóliai türk feliratokról, nemcsak a keleteurópai pusztákról, a kazár kaganátus területéről és környékéről származó emlékekről, hanem a Kárpát-medencéből is: korábbi időkből (az avar korból a híres nagyszentmiklósi kincsről és a szarvasi tűtartóról) és későbbi időkből (az ún. székely-magyar rovásírás emlékeiről a 15. századból). Az egyetlen 10. századi emlék kapcsolata ezekkel az írásokkal még nem tisztázható kellőképpen. Az avar kori és a 10. századi rovások megfejtési kísérletei egyelőre hiányolni kénytelenek a nagy számok vagy valamilyen különleges véletlen lelet segítségét, azaz ma még nem eléggé ellenőrizhetők. Nem árt tehát az óvatos kivárás: a 8. századi emlékek magyar nyelvű olvasata, a 10. századi írás török nyelvűsége olyan lehetőségek, amelyeket más kutatók vitatnak és amelyek majd az emlékek számának gyarapodásával válnak bizonyossággá vagy dőlnek meg. Szó esett már arról, hogy a bezdédi tarsolylemezen megjelenik a kereszt, vagy hogy a 10. századi sírokban nyakba akasztott (bizánci) kereszteket találni. Kétségtelen tény, hogy a magyarság igen korán kapcsolatba került a kereszténységgel. Tudjuk, hogy a szlávok apostola, Cirill (talán valahol a Krímben) magyarokkal is találkozott. Tudjuk, hogy olyan főemberek, mint Bulcsú, az erdélyi Gyula vagy Ajtony a bizánci rítusú kereszténységet vették fel, és tudjuk, hogy Géza fejedelem elég nagy ürnak tartotta magát ahhoz, hogy a pogány istenek mellett a keresztények Istenének is szolgáljon. Tudjuk, hogy az elfoglalt hazában (elsősorban Pannoniában, de a Felvidéken is) voltak keresztény közösségek. Nincs kizárva, hogy a világvallásokkal való talákozás a pogány magyar hitvilágban is nyomot hagyott — bizonyos motívumok mindenesetre nagyon közel állhattak a keresztény felfogáshoz (vö. Boldogasszony). Összegezve az elmondottakat: a honfoglaló magyarok tudása, a világról alkotott képe, az írásbeliséggel illetve a kereszténységgel való kapcsolata, a 10. század második felében már zömmel letelepedett életmódja késznek mutatta ezt a társadalmat az Európához való csatlakozásra. A feltételek megvoltak — a politikai akarat sem késett soká. 32