G. Szende Katalin – Szabó Péter szerk.: A magyar iskola első évszázadai = Die Ersten Jahrhunderte des Schulwesens in Ungarn : 996-1526 (Győr, 1996)

TÁRGYKATALÓGUS - Hazai egyetemek és külföldi egyetemjárás

TÁRGYKATALÓGUS b./ 1398 (Magyar Országos Levéltár, Dl 8313). Az eredeti viaszpecsét az oklevelén függ. 76 x 47 mm Az ovális alakú, természetes viaszból készült pecsét fészkébe elhelyezett vörös viaszba nyomott pecsétjén csúcsos, zsindellyel fedett hármas fülke látható. A középső fülkében félhold alakú emelvény benne emberi arc, a félholdon Szűz Mária áll megkoronázva és karján a gyermek Jézussal, a jobboldali fülkében I. (Szent) László király alakja jobbjában bárdot, baljában országalmát tart, a baloldali fülkében Szent Péter áll kezében kulccsal. A hármas fülke alatt kettős fülke, benne balról Lukács püspök középre forduló, térdelő alakja, jobbról címerpajzs benne két keresztbetett toll. Felirata: S(IGILLVM) LUCE • EPI(SCOPI) • WAJRAD(IENSIS) • [CAN]CELLARII • STUDfII • COMEN]DATORIS • P(RE)P(0)SITUR(E) • VETERIS • BfUDENSIS], Szűz Mária a váradi káptalan, Szent Péter az óbudai káptalan védőszentje, Szent László pedig a váradi püspökség újraalapítója. írod.: Bodor—Fügedi—Takács 56. p. 68. sz. Magyar Országos Levéltár, V 8. 1119- sz. É.G. 190 Óbuda város pecsétnyomója Siegeltypar der Stadt Altofen aus dem 14. Jh. (Másolat) 1370—1382, Buda ezüst, öntött, vésett; Pulszky Ferenc ajándéka, aki Bécsben vásárolta átm.: 5,7 cm Homorúan vésett kerek ezüst lap. Középen feltehetően a királyi vár egykorú ábrázolása, nyitott kapus, gótikus ablakokkal díszített, fent, középen toronnyal ábrázolt épület részletes, aprólékos kidolgozása. A torony mellett kétoldalt két címer: az Anjouk Nagy Lajos idejében használt liliomos és pólyás magyar címere, valamint a kiterjesztett szárnyú sasos lengyel címer. Keltezését éppen a két címer együttes használata adja meg. A pecsét hátlapján vastag fogantyú. Készítőjét biztosan budai ötvösmesterek között kell keresnünk, a királyi műhely tagjai között. írod.: Művészet I. Lajos király korában, katalógus Bp. 1982. 327.

p. 186.sz. Magyar Nemzeti Múzeum 1874.210.2. K.J. 191 A budai domonkosok rendi főiskolájának alaprajza Grundriß des Studium Generale der Dominikaner in Buda H. Gyürky Katalin ásatásai, BTM dokumentáció Az írásos adatok alapján 1304 körül épült, és 1305re már készen állt budai domonkos rendi főiskoláról az 1961 és 1976 között folytatott ásatásokból kaphattunk minden eddiginél pontosabb képet. A Studium generale 14. század eleji épülete a templomtól északra, a keleti kolostorszárnyhoz kapcsolódó, az utcai telekhatártól beljebb épült, főhomlokzatával kelet felé forduló építmény volt. Kétszintes pincéjének egyik bejárara nyugat felől helyezkedett el. A mélyebben fekvő pince egy természetes sziklaüregből mesterségesen kialakított, átboltozott sziklapince volt; felső, épített pincéjét síkfödém fedte, és két helyen épített pillérek és a rajtuk nyugvó hevederívek három helyiségre osztották. Ezek tartották a földszinti, azóta teljesen elpusztult épületrész válaszfalait is. A főiskola épületének alaprajza a 13. századi lakóépület-típusokat követi, különleges rendeltetését leginkább az épület felső pincéjének délnyugati sarkában elhelyezkedő, központi (hypocaustum) fűtést biztosító fűtőberendezés bizonyítja. írod.: H. Gyürky 1981. 82—90.; Uő: A budai domonkos rendház főiskolájának épülete. Művészet I. Lajos király korában 1342— 1382. Katalógus [Bp., 1982] 257—263, 26—27. kép Gy.K. 192 Firenzei Henrik jogi doktor sírköve Grabstein des Florentiner Henricus, Doktor der Rechte (Fotó) 1373, Buda vörösmárvány írod.: Gyürky: Das mittelalterliche Dominikanerkloster in Buda. Bp. 1981. p. 136, Abb. 156 — The Art of Buda, Pl. LXXIII. 187. Budapesti Történeti Múzeum Középkori Osztálya 193 Aristotelés és Averroes kézirata Handschrift mit Werken von Aristotetes und Averroes Aristoteles: Physicae Auscultationis Libri VIII. — Averroes: De substantia Orbis 14. század első fele, itáliai (Bologna?) pergamenkódex, itáliai másolat, magyar kötés (?), 58 fol. 290 x 205 mm A 8. századtól kezdve felfejlődő bagdadi kalifátus tudatosan magába olvasztotta és tovább fejlesztette a hellénisztikus, majd a perzsa, hindu és kínai kultúrák egyes eredményeit. A katolikus egyház uralta Nyugat-Európában még/már egyáltalán nem foglalkoztak a görög tudományokkal és irodalommal, amikor itt arabra fordították és kommentálták Aristotelés csaknem teljes életművét. Ebben is kiemelkedő szerepet vitt Averroes (eredeti nevén Ibn Rosd, 1126—1198), akinek ebben a kötetben találhatjuk „A világ alapeleméről" (De substantia orbis) c. művét, együtt Aristotelés Physica-ykn^k 206