G. Szende Katalin – Szabó Péter szerk.: A magyar iskola első évszázadai = Die Ersten Jahrhunderte des Schulwesens in Ungarn : 996-1526 (Győr, 1996)
TÁRGYKATALÓGUS - Hazai egyetemek és külföldi egyetemjárás
TÁRGYKATALÓGUS Pajzs alakú címerkő, formája után a 14. századra keltezhető. A pajzs előlapjának tengelyében a kőlap síkjából magasan kiemelkedő, szárainak végével kifelé hajló kereszt van, amely a teljes mezőt betölti. A kereszt közepét két, egymásra keresztbe fektetett gótikus kulcs díszíti, szárainak végén pedig egy-egy finoman faragott, plasztikusan kiemelkedő Anjou-liliom van. A címerkő oldalának felső, keskeny részén a felerősítésre szolgáló vasalás részére két keskeny bevésés található, és ilyen van a kő oldalának alsó részén is. A címerkő teljesen ép állapotban került elő az egyetem déli bejárata közelében. A címer egyes kutatók véleménye szerint az alapító, ill. az alapításkor az egyetemet javadalmazó Vilmos püspöké, aki ekkor az egyetem rektora volt. A címerkő azonban az 1367-ben történt alapítást követően az egyetem címereként az épület déli bejárata fölött lehetett elhelyezve. írod.: G. Sándor M.: Freilegung der Bischofsburg von Pécs und der ersten mittelalterlichen ungarischen Universität. Beiträge zur mittelalterarchäologie in Österreich 3 (1987) 67—83.; G. Sándor M.: Die Bischofsburg zu Pécs und die erste ungariche mittelalterliche Universität. Specimina Nova Universitatis Quinqueecclesiensis. Pécs, 1989- 183.; G. Sándor M.: A pécsi Püspökvár feltárt középkori egyházi és világi épületei, Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) 111—112. Pécs, Janus Pannonius Múzeum, 1. sz.: K.94.51 G.S.M. 184 Püspökfej a pécsi székesegyház környékéről (kőfaragvány magasdomborműrol) Kopf eines Bischofs von einem Hochrelief 1355—1374 homokkő, a pécsi székesegyház környékéről került a püspökség kőtárába m.: 32,5 cm, v.: 16 cm Domborművű, közel életnagyságú figuráról letört fej. Ovális ékkövekkel díszített magas infulát visel, amely alól kétoldalt dús fürtű, hullámos haj bújik elő. Az arcot mély szemgödrök, mandula formájú szemek és erősen bemélyedő szájszögletek jellemzik. Mestere a székesegyház mellett álló Máriakápolna díszítésén az 1355-ös alapítás és Vilmos püspök 1374-ben bekövetkezett halála között dolgozó műhely délnémet stíluskapcsolatokkal rendelkező szobrásza volt. A faragvány tehát egykorú a pécsi egyetem alapításával, ill. az egyetemet javadalmazó Vilmos püspök működésével. írod.: Szőnyi O.: A pécsi püspöki múzeum kőtára, Pécs, 1906. 233, 757. sz.; Pannónia Regia IV—34. Pécs, Dómmúzeum K.L. 137 Grammatikai és poétikai traktátusok, talán a pécsi Studium generale könyve Grammatische und poetische Traktaten, war vielleicht im Gebrauch in Fünfkirchen 14. sz. 1. fele, magyar? pergamen 165 x 117 mm A gyűjteményes kötet első helyén a Kr.u. 500 körül élt Priscianus grammatikájából kivonatolt szabályok állnak, majd verselési előírások következnek. Ezek után még 12 rövidebb prózai és verses traktátust találunk nyelvtani és stilisztikai kérdésekről. Köztük van a modernebb grammatikus, Alexander de Villa Dei (1170—1250 k.) Doctrinale-jából vett részlet is. A kódex anyaga az igényesebb trivium-kurzus tananyagát képezte, nincs kizárva, hogy a pécsi egyetemen használták. A bejegyzések szerint ugyanis a kéziratot a zimonyi származású Miklós bácsi kanonok vásárolta Pécsett Sasmikó András nevű társától 1372-ben, tehát a pécsi egyetem fennállása idején. A kódex még a középkorban a bajorországi Oberaltaich bencés apátságába került. A kinyitott jobboldali lapon a Summa dictaminis, a privilégiumokról és azok megerősítéséről szóló értekezés kezdete látható. írod.: C. Halm—G. Meyer: Catalogus codicum, IV/1. 117.; G.L. Bursill-Hall: A Census of Medieval Latin Grammatical Manuscripts. Stuttgart— Bad Cannstatt 1981. 151.; Kódexek 68.; — Hoffmann— Wehli 1992, 223. München, Bayerische Staatsbibliothek elm. 9684. VA. 186 Az ún. „Pécsi egyetemi beszédek" Die sog. "Fünfkirchner Universitätsreden" 13. sz. vége / 15. sz. eleje, magyar papír, 156 levél 298 x 215 mm A legkorábbi magyarországi prédikációgyűjtemény a 13. század végére datálható, feltehetően a domonkosok rendi főiskoláján, a budai studiun generalen készítette egy francia iskolázottságú tanár. Az igen magas színvonalú gyűjtemény skolasztikus prédikáció-vázlatokat tartalmaz, amelyeket a „prédikátor szerzet" növendékei tananyagként forgathattak. A kötet később — a korabeli európai gyakorlatnak megfelelően — prédikációs segédkönyvként szolgált, messze túllépve a rendi kereteken. Egy 15. századi csonka, csak a szentekről szóló sermókat tartalmazó példánya maradt fenn. A gyűjteményt a pécsi egyetemen, illetve Studium generálén is használták, erre utal a Münchenben őrzött másolat megtévesztő címe. A beszédvázlatok közül néhány egy 14. századi heiligenkreuzi kódexben is fennmaradt. A kinyitott oldalakon egy Szt. Lászlóról szóló prédikáció kezdete látható (2. rész fol. 52v—53r). 204
