G. Szende Katalin – Szabó Péter szerk.: A magyar iskola első évszázadai = Die Ersten Jahrhunderte des Schulwesens in Ungarn : 996-1526 (Győr, 1996)

TÁRGYKATALÓGUS - Zeneoktatás

ZENEOKTATÁS Aus dem späten Mittelalter sind Fragmente von mehreren modernen Traktaten, ein kurzes Pauliner tonarius und ein komplettes, in Ungarn verfasstes Werk (der Szalkai-Kodex) überliefert worden. In den Rubriken der liturgischen Kodexe sind Namen eingetragen, Namen von Kindern, die mitgesungen haben: ein Erfolg des praktischen Gesangunterrichtes. Die liturgischen Lieder haben die Schüler gelernt, indem sie die Noten gelesen und geschrieben hatten. Das Ergebnis: die kursiven Musikschriftkenntnisse erreichten ein hohes Standard und verbreiteten sich rasch. Dies wird durch zahlreiche Aufzeichnungen belegt. Die mehrstimmigen Lieder, die den unmittelbaren Bestandteil des gregorianen Repertoirs bildeten, wurden in den Schulen geübt. Die Begleitung der Volksbräuche mit Gesang, das Psalmodieren und die recordatio waren ein organischer Bestandteil des Lebens von Schülern und ihren Meistern. Sie bildeten den Konatkt zu dem breiteren gesellschaftlichen Umfeld, und trugen dazu bei, neben dem lateinischen auch das ungarische Repertoir zu erhalten. 97 A hangjelzések fejlődése Tafel über die Entwicklung der Notenschrift Szendrei Janka összeállítása írod.: Szendrei Janka: Kottás kódextöredékek a magyar középkorból. Kiállítás az MTA Zenetörténeti Múzeumában, Bp. 1985. 30. 98 Boethius zeneelméleti traktátusának töredéke Fragment des musiktheoretischen Traktats von Boethius 11. század, magyarországi használat pergamen, a Gyöngyösön keletkezett Chronica seu origo Fratrum Minorum de Observantia in provinciis Boznae et Hungáriáé Christo Iesu militantium 16/17. századi kéziratos ferences krónika borítója volt, ma a hordozó kéziratról lefejtve és restaurálva. 24,2 x 39,5 cm, 32 sor, egy bifolio (egy quaternio első és utolsó folio-ja), eredetileg cca 21,5 x 16,2 cm és 38 sor lehetett. Boethius De institutione Musica-ja a quadrivium keretében folyó, vagyis tudományos szintű középkori zeneelmélet-oktatás egyik századokon át használt alapkönyve volt. A jelen töredék a munka harmadik könyvének elejét őrizte meg az első folion (az egészhang félhanggá osztásának problémáiról), a harmadik könyv végét és a negyedik könyv elejét a második folion. Marginális és interlineáris glosszák szövik át a főszöveget, valamennyi a kopista kezétől, ill. a mintakönyvből származik. írod.: Vikárius László: A Boethius-Fragment: New Source for Research into the Theoretical Musical Teaching in Medieval Hungary, In: Cantus Planus. Papers read at the Third Meeting Tihany, Hungary, 19-24 September 1988, Budapest 1990, 245256. old. (három facsimilével). Szeged, Csongrád Megyei Levéltár X3V4.a.l9 lefejtett borítója Sz.J. 99 Hangjelzett missale töredék Fragment eines Missals mit Noten 11. sz. vége, Nyugat-Magyarország pergamen, 4 csonka levél, vonal nélküli német neumaírás 213 x 176 mm, 213 x 128 mm A kivágott lapok egykor olyan teljes miseénekesönyvbe tarotztak, mely a recitált és az énekelt tételeket egyaránt rögzítette. A hangjegyírás még csak emlékeztető szerepű, fejből való dallamtanulást feltételez. A zenei írásjelek (neumák) a délnémet művelődési körre utalnak: forrásaink szerint all. században ez a kör volt a magyarországi énekes liturgia legfőbb forrása. A neumáknak ilyen kivitelezése a korban már más, biztosan magyarországi teljes kódexekben is megfigyelhető. A töredéken a húsvét hetére rendelt miséket olvashatjuk. A kódexlapok egy 1524-es nyomtatvány kötésében maradtak fenn. A kötet a nezsideri (Neusiedel, Burgenland, a középkorban győri egyházmegye) plébánia tulajdona volt. írod.: Szendrei 1981, F 623, 120.; Szendrei 1983., 157, 124,j.

; Kódexek 7. sz. Győr, Egyházmegyei Könyvtár XVI. 1. 29 -ből kiemelve Sz.J. 100 Codex Albensis (Facsimile) 12. sz., Székesfehérvár pergamen, 159 levél 250 x 180 mm A zsolozsma énekelt részeit tartalmazó kódex (antiphonale) világi papság számára készült, székesfehérvári eredete mellett egy levélfogalmazvány szól, melyet az 58. lapra jegyeztek le. Az antiphonale mind liturgiatörténeti, mind zenetörténeti szempontból igen jelentős: a középkori liturgia és az emlékeztető funkciójú hangjelzés sajátosságai már jelen vannak benne. A számtalan íráshibából arra lehet következtetni, hogy a káptalani iskola egy növendéke diktálás után írhatta a szöveget. írod.: A. Kern: Die Handschriften der Universitätsbibliothek Graz, Bd. 1/2. Leipzig 1939- 211, 106.; Hasonmás kiad.: Z. Falvy — L. Mezey: Codex Albensis. Ein Antiphonar aus dem 12. Jh. Bp.Graz 1963.; Mezey L.: Adalékok a középkori dráma történetéhez. FK 1958. 103-106.; Dobszay L.: Középkori zenetörténetünk székesfehérvári vonatkozásai, in: Székesfehérvár évszázadai 2., Székesfehérvár 1972. 215-231.; Szendrei 1983. 91-121.; Kódexek 21. Graz, Universitätsbibliothek, Cod. 211. M.E. 175