G. Szende Katalin – Szabó Péter szerk.: A magyar iskola első évszázadai = Die Ersten Jahrhunderte des Schulwesens in Ungarn : 996-1526 (Győr, 1996)
TÁRGYKATALÓGUS - Káptalani iskolák
61 Alexandriai Szt. Katalin vitája a tudósokkal Diskussion der Hl. Katharina mit den Gelehrten (Fotó) 1520, a Szepességből festett fatábla, tempera 104,5 x 99,5 cm A jelenet szürke falú szobában játszódik, melynek ablaknyílásaiban aranymustrás háttér ragyog. Jobb oldalon ül — kissé előrehajló tartásban, jobbját magyarázólag felemelve — Szt. Katalin, ölében nyitott könyv. Vele szemben, a szoba két fala mentén ül az öt, vörös, zöld és barna ruhás, gesztikuláló, könyvet tartó tudós. Lábuk előtt a földön csukott könyv hever. A kép öt darabból álló sorozathoz tartozik, amely valószínűleg egy Alexandriai Szt. Katalinnak szentelt szárnyasoltárból maradt ránk. Egyik tábla sem különösebben kvalitásos munka; a motívumok főleg a Cranach-körre mennek vissza, bár épp ehhez a képhez eddig még nem sikerült konkrét előképeket kapcsolni. írod.: Radocsay: Táblaképek 444.• Végh János: Ismeretlen Szt. Katalin sorozat a Szepességből Művészettörténeti Értesítő 13(1964) 79-88. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria 1. sz.: 55.914.2 M.Á. 62 Szt. Gellért nagy legendája Große Legende des Hl. Gerhards 15. sz., magyar? papírkódex, 239 levél 292 x 220 mm Gellért 1023-ban Velencéből jött Magyarországra, útban a Szentföldre. István király felismerte kiváló képességeit, rávette, hogy hazánkban maradjon, és a legenda szerint rábízta Imre herceg nevelését. Nagy szerepe volt a magyar egyházszervezet kiépítésében. 1030-ban már csanádi püspök, 1047-ben szenvedett vértanúhalált a mai Gellérthegy lejtőin. A Nagylegenda ránk maradt szövege 1381 után készült, mivel említi az ez évben elhunyt Erzsébet királyné halálát. A legendának egy első változata, az őslegenda, már a 12. század közepén megvolt. A kódex a Mondsee-i bencés apátságból került a bécsi udvari könyvtárba, tartalmazza Szent István, Szent Imre és Szent László legendáit is. írod.: Kiad.: Madzsar I. in: Szentpétery: Scriptores II. 461-506., bevezető tanulmánnyal; Tabulae Codicum III. 48-9-; Árpád-kori legendák 208-214.; Kódexek 19. Wien, Österreichische Nationalbibliothek, Cod. 3662. VA. KÁPTALANI ISKOLÁK 63 Petrus de Vineis és Richardus de Pofis: Summa dictaminis — Dictamen-tankönyv magyar oklevélmintákkal Dictamen-Schulbuch mit ungarischen Urku ndenmustern 14. sz., délitáliai pergamen 260 x 190 mm A kódexet két részből kötötték össze. Petrus elsősorban a császári, Richardus a pápai kancellária anyagából állította össze az oklevelezés gyakorlatára oktató kézikönyvét. A kéziratot már a 14. században Magyarországon használták, erre utalnak a hozzámásolt magyar oklevélminták. Bónis György feltételezte, hogy a kódex első részét Teofil pozsegaszentpéteri őrkanonok hozta Esztergomba, ahol 1304-1311 között nagyprépost volt. A második rész első tulajdonosa Bicskei Gergely esztergomi érsek lehetett. írod.. Bónis Gy.: Az Ars Notaria mint retorikai és jogi tankönyv, FK 9 (1963), 373-388., Uő.: A római és a kánonjog irodalma hazánkban, in: Középkori jogunk elemei, Bp. 1972. 13-57., Kódexek 50. Wien, Österreichische Nationalbibliothek, Cod. Lat. 481. VA. 64 Anonymus: Gesta Hungarorum (Facsimile) 12. sz. utolsó harmada, magyar Az eredeti: pergamen, 24 fol. 240 x 140 mm A Gesta Hungarorum koráról és hitelességéről a kódex felfedezése óta több vita zajlott, mint bármelyik más történeti műről. Szerzőjét a kutatás ma már csaknem egyhangúlag III. Béla jegyzőjében látja, aki többre becsülte az írott forrásoknál a regényességet, és a szóbeliség szintjén őrzött pogány mondákból is átvett. Prológusában megemlékezik iskolai tanulmányairól, amelyet N.-nel, műve ajánlásának címzettjével folytatott, és amely az első ösztönzést adta történeti munkájának megírására. A Gesta szerzőjének alkotói módszere miatt inkább saját korára, mint a honfoglalásra tekinthető hiteles forrásnak. A nemzetségek származásának elbeszélésével célja feltehetően (Györffy Gy. szerint) a de genere jogon birtoklók érdekeinek védelme, és Imre király híve volt az ellene támadó Endre herceggel szemben. írod.: Kiad.: Jakubovich E.— Pais D. in: Szentpétery: Scriptores I. 13-117., bevezető tanulmánnyal; Facsimile: Anonymus: Gesta Hungarorum, Pais Dezső fordításával, Magyar Helikon, Bp. 1977.; Csapodi Csaba: Az Anonymus-kérdés története, Bp. 1978.; Kódexek 26.; Györffy György: Anonymus. Rejtély vagy történeti forrás? Bp. 1988. a további irodalommal Országos Széchényi Könyvtár, Cod.Lat. 403. VA. 163
