G. Szende Katalin – Szabó Péter szerk.: A magyar iskola első évszázadai = Die Ersten Jahrhunderte des Schulwesens in Ungarn : 996-1526 (Győr, 1996)
TANULMÁNYOK - Perger Gyula:Középkori diákszokások továbbélése és változásai a népi kultúrában
PERGER GYULA hozzánk, és hallatlan dolgokat hoznak?« Feleljék a mágusok: »Mi akiket láttok, Tharsis, Arábia, és Sabba királyai vagyunk. Ajándékot hozunk most született Krisztus király urunknak, akit imádni jöttünk csillagtól vezetve.« Az őrtállók pedig ujjukkal a képre mutatva mondják a mágusoknak: »íme a gyermek, akit kerestek, immár siessetek, és imádjátok, mert ő a mi megváltásunk.« Akkor a három mágus az Urat üdvözölve mondja: »Üdvözlégy népek fejedelme.« Az aranyat hozó ajándékát átadva mondja: »Vedd király az aranyat!« Hasonlóan a tömjént hozó is. »Vedd a tömjént, ki igazán Isten vagy!« És a mirhát hozó: »A mirhát, temettetésed jelét.« Egy angyali gyermek dalmaticaba öltözve, magasabban állva mondja: »Beteljesült minden, amit a próféták megmondták, menjetek haza más úton!« V. A hazatérés jelenete Akkor a mágusok más úton visszamennek, örvendezdve az angyali üzenetnek, és kezdjenek antifonába előrejővén éneklés közben egészen a kórusig: »0, égi király, kit ily nagy tisztelet kísér! íme, istállóban születik, aki magába zárja a világot, jászolban fekszik az, ki a felhőkben mennydörög!« Mikor pedig befejezték az antifonát, kezdje erős hangon a kántor: »Téged, Isten dicsérünk!« 6 A Tractus Stellae szövegének betanítása a szertartást vezető pap, illetve az énekkar vezetőjének feladata volt. A jelmezként használt egyházi ruházat nyilván rendelkezésre állt, a díszlet részét képező csillagot, s annak mozgató szerkezetét viszont — a szertartásvezető irányítása mellett — ügyeskezű mesteremberek készíthették. E csillagjátékot bizonyosan többször előadták. Erre utalnak a kézirat 12. századi leoninus betoldásai, s az a tény, hogy a csillagjáték karácsonyi megfelelője, az Officium Pastorum igen gyorsan magyarnyelvű, vagyis népi változatokat teremtett. 7 Szórványos történeti adatok tanúskodnak arról is, hogy a karácsonyi minsztérium egyes elemei (Pásztorjáték, A háromkirályok imádása) folyamatosan jelen voltak a középkori latin műveltségben, s ennek közvetítésével a magyar kultúrában is. A papság vízkereszti köszöntő-adománygyűtő szokásáról Galeotto Marzio mint jellegzetes magyarországi jelenségről számol be. 8 Arra, hogy e szokás még a 16. században is élt, a Gömör megyei evangélikusok tiltó rendelkezései utalnak. 9 Egy 1450. körül keletkezett és sokáig Janus Pannoniusnak tulajdonított - vers ékesen bizonyítja a karácsony-vízkereszti minsztériumjátékok folytonos jelenlétét a tanulóifjúság körében. Az In Epiphaniam (Ének Vízkeresztre) címen ismert költemény egy élőképet (vagy bábjátékot) jelenít meg. „Szűz Anyjától megszületett a Kisded, Szénán hever, kiscsacsi nézi s borjú Ismer Istenére, s a csillag ujjong Minden diadallal. ím, e pásztornép otthagyja nyáját, Betlehembe futva siet, hogy lássa Új Urát a földnek; a három mágust Vonja a csillag. »Hozzák néki« - kéri Heródes - »hírül, Mely vidéken támad a Krisztus-gyermek, Hadd zarándokoljon el oltárához Ő is imádni.« Végre megtalálva a Kisfiúcskát Térdre hullnak, szép koronájuk földön, Kincsét mind lerakta, s a gyönge talpra Csókjuk özönlik. Lám, a Kisded már mosolyogva nézi Boldog Anyját, ámde elömlik könnye, Szép ajándokát hogy az apja, József, Elteszi tüstént. Jobban tudják már az utat s az éjben Vígan eltávoznak a hármak jámbor Otthonukba s szerte híred, neved száll, Ó, kicsi Jézus! Fél Heródes, kisdedeket legyilkol, Fut szomszéd egyiptomi tájra Krisztus Szent Anyjával; árad az ártatlan vér Széjjel a földön. Most »Hozsannát« angyali kórus fennen Zeng Atyánknak és Fiúnak s egyben Szentléleknek, mert minekünk egy s mégis Hármas az Isten." A vers tökéletesen megfelel az egykori vízkereszti zsolozsmának. 1 0 Eredetileg templomi használatra készült, de később elhangozhatott egyes jelenetek, vagy élőképek magyarázataként is. Deákok adták elő rekordálás közben, talán a királyi asztalnál is. A karácsonyi misztériumdrámák ezidőben már nem kötődtek egyértelműen a templomhoz. A játékok népszerűsítésében, anyanyelvi változatainak megteremtésében, „utcára vitelében" nagy szerepet játszottak a városi plébánia-iskolák diákjai. A felsőmagyarországi - főként német lakosságú - városainkban már a 15. században több helyütt adtak elő karácsonyi játékot. Selmecen 1476-ban és 1480-ban, Bártfán pedig 1498ban adták elő Weihnachtspiel-t. Az előadások pontos napját nem ismerjük, de feltehető, hogy karácsony tizenkettedének mindegyik napja számításba jöhet. 11 Ezidőből már a Jézus születésének misztériumához tartozó egyes szokáselemek különböző napokhoz való kapcsolódására is vannak adataink. Az egyházi 134
