G. Szende Katalin – Szabó Péter szerk.: A magyar iskola első évszázadai = Die Ersten Jahrhunderte des Schulwesens in Ungarn : 996-1526 (Győr, 1996)

TANULMÁNYOK - Tompos Lilla: Néhány szó a középkori gyermek- és diákviseletről

TOMPOS LILLA Ulászló graduáléjának tanítómesterüket hallgató, illendően felöltözött klerikusokat láthatunk, öltözékük hosszú, dúsan rendőződik a ruha ujja a kézfejre borul.

5 Ennek a papi köntösnek a szabásmintáját láthatjuk az 1541-ből származó kisszebeni mintakönyv Münnichs Rock ábráján. Ujja egybeszabott az elejével, lefelé erőteljesen bővül. A hosszú ujjú öltözéket egy vállraboruló csuklya egészíti ki. A szőrcsuha alatt, akárcsak a felnőttek, egyetlen inget hordtak a tanulók, tudjuk meg egy, a büntetés módját előíró rendtartásból: "...vesszőzéshez vettessétek le a csuhájukat és kámzsájukat, és ingre vetkőzötten verjétek meg..."

6 A városi polgárság gyerekeit káptalani iskolába járatta. Akit nem egyházi pályára szántak, rendjüknek megfelelően öltöztek. Az esztergomi káptalanhoz küldött 1397. évi canonica visitatio — a kánonjogban előirt felügyeleti látogatás jegyzőkönyve — csupán azt mondja ki: egyetlen tanuló sem viselhet kardot vagy más ártalmas támadó fegyvert sem az iskolában sem a templomban.

7 A 15. században az iskolások középső tagozatának rendtartása, az Es tu scolaris a helyes viselkedés előírása után megjegyzi: (a tanuló) "hordjon egyszerű ruházatot. A hivalkodó öltözék nagy akadálya az akarat tökéletesedésének."

8 Az elemi ismeretek elsajátítása után a gyermekek egy részét inasnak adták hosszú évekre. Részt vettek a házimunkában, dolgoztak napkeltétől napnyugtáig, öltözéküket a céhszabályzatnak megfelelően bérüknek fejében kapták, évente egyszer. A 15. századi naptárak és hóráskönyvek munka- és hónapábrázolásaiból ismerjük az inasok öltözékét is. Szűk zekét, alatta házivászon inget és lábravalót, lábbeliként pedig vargák által készített sarut, a szíjas, szandálhoz, vagy a térdig érő, csizmát idéző változatát hordták. A saru készítéséhez nem volt szükség kaptafára, fejének bőrét kifelé varrták a talphoz, így nemcsak készítése volt egyszerűbb, de javítása, talpalása is.

9 A továbbtanulni vágyó magyarországi diákok Európa bármely egyetemére bekerülhettek, neveiket szép számmal olvashatjuk az évkönyvekben.

1

0 A statútumok majd minden egyetemen tiltakoztak a világias, túlzottan pompás vagy rendetlen viselet ellen. Az 1389. évi határozatában a bécsi bölcsészkar kötelezte a diákokat, hogy klerikusokhoz illő tisztességes öltözéket viseljenek, ne hordjanak fegyvert. 1494-ben Márton erdélyi diákot a krakkói egyetem rektora fél forint megfizetésére büntette, mert a kollégiumba világi módon süvegben jelent meg. Heidelbergben előírták, hogy az utcára csizma nélkül ki ne lépjenek, hacsak földig érő köpenyt nem viselnek. Lipcsében arra figyelmeztették a diákságot, ne botránkoztassák meg a városlakókat azzal, hogy köpeny nélkül járnak. A diákság felsőruhája, a tunica korábban fekete volt, majd a 15. század közepétől színesebb kelmékből készítetnék azokat, bizonyítja ezt egy adat is, mely szerint 1488-ban egy Krakkóban tanuló erdélyi diák kék és zöld köpenyét is zálogba tette. A vizsga előtt álló diákok ruházatát illetően engedékenyebbek voltak az elöljárók, de a bölcsészkar magisztereinek elrendelték a címükhöz illő öltözetet. Ez a hosszú ruhadarab a cappa, ehhez egyetemenként más-más formájú föveg tartozott. Télen gyapjúból, vagy nyúlszőrből, nyáron selyemből varrt fejfedőt viseltek. Párizsban és Angliában a négyszögű, bojtos birettumot hordták. Ez a viselet bizonyára költséges lehetett, még a jómódú erdélyi diákok is gyakran fordultak a bécsi egyetem rektorához, mentesítse őket annak beszerzése alól.

1

1 A fentieknek ellentmondó adatoknak is birtokában vagyunk. A magyar főpapság által támogatott Révai Ferenc nádori helytartó fiát, névszerint Mihályt, Jánost és Lőrincet, a velencei dózse fogadta és engedélyével a páduai egyetemen ők maguk, sőt még kísérőik is fegyvert viselhettek.

1

2 A pompás megérkezés után néhány évvel azonban házitanítójuk apjuknak írt szemrehányó soraiból kitűnik, az ifjak ruházatukat Itáliában megújítani nem tudták, kénytelenek voltak a páduai kormányzónál a kilenc évvel korábban Bártfán készült öltözékben megjelenni, magukra vonva az itáliai tisztviselők szánakozását.

1

3 Az ábrázolások is alátámasztják a leírtakat: az idegenbe menő ifjú nemzetének viseletét vitte magával. A 15. században Prágában tanuló magyar diák kora előkelőinek gazdag, orientális ízű öltözékét viseli; bogláros süveget, hosszú, hasított díszujjú mentét, derekára csavart övében szablyát. Magyarságához a pödrött bajusz is hozzátartozik, míg diák voltát csupán a kezében tartott könyv jelképezi. V. László király (1453-1457) számára készült szónoklati kézikönyv miniatúrája egy térdelő diákot láttat, vörös harisnyát, kék, szőrmével szegett bő redőkben aláhulló itáliai reneszánsz öltözéket visel.

1

4 Az 1467-ben alapított pozsonyi egyetem spiritus rectora, Vitéz János, akit Janus Pannonius Ad Rectorem (A rektorhoz) című epigrammával üdvözöl, soraival megerősíti számunkra: az öltözék színével és formájával jelképi tartalommal bír. Szabad fordításban: „Fogadd a rector Magnificus kitüntető rangját, öltsd fel az ezt szimbolizáló bíborszín tógát és vörös köpenyt. Ünnepnap ez, s mindig is nagy legyen emléke ennek a napnak amelyen — korabeli egyetemi szokás szerinti elnevezéssel — mint gymnasiarcha a magas méltóság fényétől övezve megindítod az egyetem életét." A magyarországi egyetem kollégiumában lakó ifjak magatartására, életvielére és tanulmányaira felvigyázni is házitanítót küldtek a szülők. Pozsonyból küldi 1469-ben levelét egy házitanító Kállai Lőkös Jánosnak; fiának ruházatáról is gondoskodott, hogy rangjához illő módon, abban tiszte és előkelősége visszatükröződjék.

1

5 130