G. Szende Katalin – Szabó Péter szerk.: A magyar iskola első évszázadai = Die Ersten Jahrhunderte des Schulwesens in Ungarn : 996-1526 (Győr, 1996)

Engel Pál: Előszó a kiállításhoz

történelem egyebek között arra tanít, hogy semmi sem jön létre előzmények nélkül. A legtöbb dolgot, amivel a múltunkban találkozunk, nem azért kell becsülnünk, mert mai szemmel nézve értékes, hanem azért, mert amit ma értéknek tartunk, nélküle nem születhetett volna meg. A középkori iskolázással és műveltséggel, amiről ez a kiállítás és ez a kötet szól, sajátképpen ez a helyzet. Ha ma megelevenednék az oktatásnak az a módja, az a színvonala és tárgya, ami Európaszerte megszokott volt a középkor első századaiban, bizony csak szánalmat és szomorúságot ébresztene. Magoltatás, durva fenyítések, unalom, az írott tekintély vak tisztelete - nagyjából ebben foglalható össze a középkori iskola lényege. Olyasmivel, amit modern gondolkodásmódnak, modern oktatásnak lehetne nevezni, csak az újkor kezdetétől találkozunk, akkor sem hamar és nem mindenütt. Ámde azok előtt, akik a ma előzményeit kutatják, világos, hogy az alapokat valamikor, valakiknek, rengeteg fáradsággal le kellett rakniuk. Próbáljuk meg tehát beleélni magunkat előbb I. István ezer év előtti Magyarországába, ahol az első - és eleinte egyetlen - írástudó maga a király volt; azután lapozzunk ötszáz évet, a középkor végére, amikor már minden nagyobb faluban iskola működik és gyermekek ezrei tanulnak bennük írást-olvasást. így talán el tudjuk képzelni, miről is szól valójában ez a kiállítás: arról a hosszú útról, arról a temérdek munkáról és vesződségről, amivel névtelen emberek valamikor megalapozták mai, megszokott világunkat. C^x- M Engel Pál a történettudományok doktora, a MTA Történettudományi Intézetének igazgatója, az Iskolatörténeti Emlékbizottság tagja