G. Szende Katalin – Szabó Péter szerk.: A magyar iskola első évszázadai = Die Ersten Jahrhunderte des Schulwesens in Ungarn : 996-1526 (Győr, 1996)
TANULMÁNYOK - Petényi Sándor: Nevelés és játék a középkorban
PETÉNYI SÁNDOR Egyik példázatában részletesen ki is fejti, hogy konkrétan mi vár a pokolban a bűnös játszókra: „Egy ifjú Pátrik purgatóriumában a lelkek különféle büntetései között látott éles szögekkel kivert vasabroncsot, amelyekben mint tánc közben, forgolódtak többen, állandóan kénes tűztől égetve, és húsuk is egész csontig le volt rágva. Amikor megkérdeztek egy angyalt, hogy miért történik ez, így felelt: Olyan emberek ezek és ilyen büntetéssel bűnhődnek, akik tánccal, szemérmetlen kurjongatásokkal vagy ugrándozással, öleléssel csókokkal és mások fogdosásával, játékkal vagy szavakkal bujaságra indítanak másokat és magokat." 1 6 Egy másik példázatából a bűnhődés újabb változata ismerhető meg: „Olvassuk azt a példát, hogy amikor egy lovag kockajátékban Isten szemeire esküdött, saját szemei kiugrottak a fejéből és az asztalra estek." 1 7 Találhatók még nála további játékkal kapcsolatos példázatok. Egy asszony például — aki gyakran rendezett házában táncmulatságot és játékot — az egyik labdajáték során véletlenül úgy fejbeverték a labdaütő bottal, hogy belehalt és amikor el akarták temetni, az ördög (bika képében) megjelent és csak a szent helyen kívülre engedte őt eltemetni. 18 Egy másik történetében pedig egy olyan kocsmáros esetét írta le, aki ugyan templomba járó ember volt, de „...mindenféle gazembert fogadott be házába, és megengedte nekik, hogy kockázzanak, részegeskedjenek, kurvákat vigyenek oda, és hasonló vétkeket kövessenek el", amiértis elragadták őt az ördögök. 1 9 Az eddig írtakhoz hasonló szellemű utalásokkal lehet találkozni még az 1528 körül — részben Nyújtódi András által írt — ún. Székelyudvarhelyi-codexben: „De kérdetyk. ymár, han lyány vadnak az torkosságnak. felel zent gergel doctor mondwan, hog eot lyány vadnak, eggyik az éktelen vygasság, hog ky mykor kvelsoe yatékoknak es fesletségnak myatta az oen torkanak kewansagot tamazt", vagypedig „... holot vannac a hytsanac oeltoezeti holvannac mend atte tagayd: labayd: a tancolasra zemeyd a latasra holot vannak kezeyd az ocy tablanac 2 1: es verfelenec 2 2 yazzasara: holot vagon atte fertelmes testi eletoed." 2 3 Az idézett források szerzőinek nagy része egyházi személy volt, ami nem meglepő, hiszen a középkori írásbeliség jelentős hányada az egyházi tevékenységek köréhez köthető, akárcsak az oktatás (Temesvári Pelbárt például éveken át a budai ferences kolostorban tanított teológiát), 2 4 ugyanakkor nincs olyan adat arra, hogy az oktatásban gyökeresen más morális mércét alkalmaztak volna a játékokkal kapcsolatban, mint ahogy azt általában tették. 2 5 A kép teljességéhez hozzátartozik még az is, hogy a játékot gyakran tüntették fel úgy, mint viszálykeltő időtöltést, A kevés ránkmaradt játékábrázolás közül például a diósgyőri vár egyik zárókövén ostábla felett verekedő két lovag figyelhető meg, 2 6 akárcsak a zólyomi parókia 1460—1470 között készített freskóján, 2 7 az Ulászló Graduáléban pedig két alkalommal — kugli valamint golyójáték kapcsán — ábrázoltak verekedőket. 2 8 így bár konkrét adat nincs arra, hogy milyen mértékben alkalmazták, illetve nem alkalmazták a játékot az iskolai nevelésben, a felírtak alapján talán közelebb járunk a valósághoz, ha azt tételezzük fel, hogy a középkor nagy részében az oktatásban a játékot — mint pedagógiai módszert — általában nem használták. Mindez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy az iskolák, illetve a diákság életében ne lett volna jelen a vidámság, a szórakozás, sőt a játék. 29 Elég csak a „bolondok ünnepére" utalni, ami kifejezetten a tanuló ifjúság és az alsó papság féktelen, játékos ünnepe volt, de feltételezhető, hogy a farsangi időszak is nyomot hagyott az iskola életében. 30 Legalábbis a fent írtakra lehet következtetni Stephanus Taurinus 1519-ben Gyulafehérváron írt „Stauromachia" c. művének egyik megjegyzéséből, amely így szól: „Ide tartozik, hogy nagyon kevés nap alatt hordtam össze a kommentárocskákat sebtében a lármás piac zaja mellett a Saturnálián vagy a bolondok ünnepén, mikor szokás szerint törvény-szünetet rendeltem el." 3 1 Amennyiben nem a középkori iskolai oktatás, hanem általában a középkori nevelés vonatkozásában vizsgáljuk a kor játékokhoz való viszonyát, akkor a téma tágabb megközelítése további források felhasználását teszi lehetővé, ami talán tovább árnyalhatja az eddigi képet. Bár minden gyerekjáték a gondtalan szórakoztatás eszköze a munka, illetve általában a felnőtt élethez kapcsolódó tevékenységek megtanítása elképzelhetetlen anélkül, hogy a szülő kicsinyeivel elutánoztassa a legfontosabb mozdulatokat, s a gyermek magától vagy együtt a szülőkkel játékból gyakorolja is azt. így nem véletlen, hogy a gyerekek világa szorosan kötődött a felnőttekéhez. Átvették a felnőtt élet szokásvilágát, és az ahhoz kötődő szertartásokat sokszor spontán, de sokszor a felnőttek kifejezett akaratából és játéktárgyaik is általában a felnőtt világ anyagi kultúrájának kicsinyített másai voltak. 3 2 A források például gyakran tesznek említést arról, hogy az uralkodók már gyermekkorukban is katonásdit játszottak, már akkor vitézi erényekkel rendelkeztek. Bonfini „Rerum Ungaricarum decades in IV tomis" c. munkájában például ezt olvashatjuk Mátyásról: „Táborban született, katonai köpenybe pólyálták, öreg katonák sátrában nevelkedett; zsenge gyermeksége óta megtanulta, hogy ne féljen a török sokaságától, hogy hogyan kell ostromot vívni, kapitány szavát fogadni, lovon és gyalog harcolni, dárdavetésben magát gyakorolni, Dunát gyakran átúszni fagyban, hősségben, éjt-napot sisakban tölteni, fáradságot, éhséget türelmesen elviselni, égni a vágytól, 110
