Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

IV. Márki Mátyás

II. Márki múltja. Mielőtt Márki Mátyást Kismartonba kisérnénk, ismerkedjünk meg az ő múltjával. Márki életének állomásai: Bécsújhely, Bécs, Sopron és Kismarton. Már az állomások nevei mutatják, hogy akkoriban az osztrákmagyar sorompót nem igen vették figyelembe. Kismarton és Fraknó elzálogosításának ideje, 1648. óta ugyan megszűnt, ide a [közösködés sok tekintetben továbbra is megmaradt. Már anyagi téren is sokszorosan megvolt az elvegyülés. Az alsóausztriai vagyonos osztály a Lajtán innen, tehát magyar területen, szerzett szőlőbirtokot, de itteni munkásokkal műveltette. A honi bortermelők pedig vagy Ausztriában, vagy Ausztrián keresztül értékesítették boraikat, folyton megújított királyi szabadalmak mellett. Éppen így volt ez a szellemi téren is. A magyar rész tanulóifjúsága természetesen a közeli bécsi iskolákat látogatta; viszont osztrák papok nálunk kerestek és kaptak is tömegesen javadalmat vagy plébániát. Ezt Ivánchich Márk életrajzában számszerint is kimutattuk. Ezen Ausztriából hozzánk beköltözött papok közül való volt Márki Mátyás is. Márki Bécsújhelyben született 1649-ben, jómódú szülőktől, akik után akkora vagyont örökölt, hogy ebből utóbb külön egyházi javadalmat alapított. Felsőbb tanulmányait a bécsi egyetemen végezte, mely őt a Szabad Művészetek Mesterévé avatta. Marki azonban »absolutus theologus« is volt, tehát hittani főiskolát is végzett, s utána, 30 éves korában, pappá szentelték, valószínűleg Bécsújhelyben, ahol akkor Kollonich volt a püspök. Mint ujmisés pap azonnal kapott soproni javadalmat, mellyel rendesen együtt járt a helybenlakás kötelezettsége is. Márki tehát ide tette át lakóhelyét és Széchenyi püspök mindjárt az első években vasvári kanonoknak is kinevezte. Ez a korai kinevezés két dologról tesz bizonyságot. Először arról, hogy a fiatal Márki már mint javadalmas pap is buzgón .működött Sopronban; de főleg arról, hogy ha előbb nem is, de kinevezésekor már a gy őr egy házmegyei papság kötelékébe tartozott, mert, — igaz, — soproni javadalmat idegen papok is kaphattak és kaptak is akárhányszor, de cimzetes kanonokságot az illetékes tényezők (rendszerint a püspökök) csak egyházmegyebeli papoknak szoktak adományozni.