Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

III. Ujváry Gergely

ami azonban már 80 forintba került; a nekivaló trónus, — a főoltáron, — még 30 forintba. Jöttek a harangok is; a két mázsásat maga vette száz és néhány forintért, a félmázsásat pedig Kollonich Lipót győri biboros, püspök ajándékozta. 1694-ben 3 darab uj misemondóruhát szerzett; az egyiknek nagy műbecse is lehetett, mert a leirás szerint hátulsó részét a bold. Szűznek vörösselyemből készült dombormívü képe díszítette. Mindez a templomé volt! —• Látszik, Ujváry piaci templomában csak üres falakat talált s mindent a semmiből, a nincstelen hivek garasaiból kellett előteremteni. Emellett mégis valamicskével még javadalmát is javította, amennyiben megszerezte a plébániának a »Büdöskut« közelében elterülő kertet, mely ma is még a lelkészi javadalomhoz tartozik és sokkal többet ér a házi kertnél. Volt ugyan a templomnak és plébániának hires kegyura is, a gavalléros Csáky László, kinek termését a tisztek, szalmáját, polyva ját pedig a jobbágyok hordták szét, de ugyanekkor 500 parádés hajdút tartott fényes dévai udvarának szolgálatában. Le is csúszott Tata, Déva ura olyan pénztelenségbe, hogy a hatalmas, 30 ezer holdas, de adóssággal agyonterhelt tatai uradalmat 1695-ben, tehát éppen Ujváry Gergely idejében, 100, mondd egyszáz forintért adta zálogba. Szállt, is ám országszerte szájról-szájra az ismeretes csúfondáros nóta: Prémes mente, nyuszt, Tata, Déva csuszt ! Meg a Csáky szalmájáról szóló ismeretes közmondás szintén ekkor kapott szárnyra. Pár hónappal az elzálogosítás előtt, Ujváry 6 évre terjedő, de százszoros gyümölcsöt hozó tatai munkálkodása egyszerre egész hirtelen megszakadt. Anélkül, hogy okát adná vagy valahol megirná, egyszerűen bejelenti hatalmas kegyurának, gróf Csáky Lászlónak, hogy a plébániáról távozik. A gróf, az elzálogosítás küszöbén, nem lakott Tatán, — különben sem ott tartotta udvarát, — azért várbeli tisztjeit bizta meg azzal, hogy Ujváry Gergelytől a templomok fölszerelését leltárilag vegyék át. Az erről készült érdekes jegyzőkönyv imigyen szól: »Anno Dni 1695. 14. Mártii. Mi ide alant megirt Tisztviselők: Kántor János, Vayda (ez a várőrség egyik főbb tisztje volt), Markoviczky Péter, Gombkötő Ferenc tizedesek (tehát várbeli katonák), Maracskó János Ur, Gróf Cháki László Ur ő Nga Főembere jöttünk be ezen tatai kápolnába, Nemzetes Sokoray János Tatai Vicc-