Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok
II. Ivánchich Márkus
flacciánus ujhitüeknek voltak maradékai, akik az ujhitre tért uraknak példájára megrohanták és felosztották a szent Rádegundiszjavadalom szántóföldjeit. Az ilyen elemek persze ferde szemmel nézték a régi katholikus világ újraéledését. 7 ) Am a főesperesek átláttak a szitán s a buzgó plébános ellen fölhozott vádakat, mint a jegyzőkönyvek mutatják, komolyan számba sem vették. V. Beborul az ég. Ivánchich végső éveit két rémséges ellenség zavarta meg : ismét a pestis és az 1683. évi vészes török háború. A pestis, vagy mint akkor nevezték, a fekete halál, Kismarton vidékén 1679-ben mutatkozott újra, de Héflánra csak 1680-ban került a sor. Az anyakönyv krónikásának föl jegyzéséből tudjuk, hogy ezen évben öszszesen 47 személy halt meg a pestisben. Ez a szám a lakosságnak körülbelül tizedrészét tette ki. Elég gazdag aratás s méltán jegyzi meg utána a krónikás: Gott voll uns darvor gnediglich behüten. Két év múlva még jobban beborul az ég. 1683. július elején a Rábaközben arató németek azzal a rémhirrel rohantak haza: Jön a török! Itt a tatár! Ht a kuruc! Ugy is volt! Julius 8-án már Széleskut is lángókban állott s onnét közeledett a tatár Kismarton és Héflán felé. Még Bocskay, Bethlen és Rákóczy idejéből hagyományként fennmaradt a védekezés módja. Most is ezt követték! Előkelők, gazdagok, urak, papok a mindig készen álló ládákba csomagolták értékesebb holmijukat, kocsikra rakták s menekültek várakba vagy kulcsos városokba, úgy mint Széchenyi György püspök életrajzában részletesen elmondottuk. Ivánchich valószínűleg a közeli Fraknóba menekült s ide szállította templomának értékesebb fölszereléseit is. Fraknót azért választotta, mert Nagyhéflán ennék a várnak a tartományához tartozott s kegyura Esterházy Pál a veszedelem első napjaiban szintén itt húzta meg magát s innét irta szinte kétségbeejtő jelentéseit a királynak. Ivánchich jó helyre ment; az ágyuk nélkül portyázó törökök, tatárok Fraknó sziklavárának közelébe se mertek menni; így aztán a héfláni plébános épen került haza és minden vele vitt jószág is: szentségmutató, anyakönyvek s még némely régebbi egyházi fölszerelések is. Jele annak, hogy Ivánchich biztos helyre menekült velük.
