Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

IV Előszó. Am az életkép is csak akkor teljes, ha keretet is adunk hozzá. Ezért, bár röviden, de rajzolnunk kellett azt a kort is, melyben a jeles papok, Krisztus katonái harcoltak és a teret, mely harcaiknak színhelye volt. Más szavakkal azon voltunk, hogy életrajzaink egyúttal tanulságos korrajzok is legyenek. Sorozatunkba néhány olyan jeles papot is belevettünk, akik ősi egyházmegyénknek azon a területein működtek, melyek most a szombathelyi egyházmegyéhez vagy Burgenlandhoz tartoznak. — Ezek is velünk egy anyának gyermekei és a róluk való kegyeletes megemlékezés bizonyára a régi testvéri szeretetnek ujabb kapcsa és megerősítése lesz. Ilyen elgondolással gyűjtögettük adatainkat. Közben tekintélyes oldalról váratlan biztatást is nyertünk, mire fokozott kedvvel siettünk, hogy minél előbb bokrétaünnepet ülhessünk; annál is inkább, mert jött a sürgős intés is: »Dies iam inclinata est.« És az Ur jó! Megadta érdemetlen szolgájának a napoknak hosszúságát, nehogy róla is elmondhassák: Cepit aedificare, et non potuit consummate. Szépszámú kútfőink minden egyes életrajznál külön föl vannak sorolva. Hálás köszönet mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy ezekhez a kútfőkhöz hozzáférhettünk. De különösen is ki kell emelnünk dr. Lukcsics Pál Eötvös-kollégiumi tanár urat, aki a gróf Zichy-család szeniorának engedelmével, a zsélyi nemzetségi levéltárból számos olyan adatot bocsájtott rendelkezésünkre, melyek Zichy püspök ifjúságát és püspökségének kezdetét egészen uj megvilágításba helyezik. Azonképen köszönet illeti a pannonhalmi ifjú bencés hisztorikusokat, mint akik Zichy püspökségére vonatkozó levéltári adatok egész halmazával könnyítették meg munkánkat. Nagy segítségünkre volt dr. Somogyi Antal főiskola tanár is képeink kiszemelésénél s ezek fényképezésénél; gróf Esterházy Móric volt miniszterelnök, Kincs István apátur, dr. Eperjessy Kálmán főiskolai tanár, dr. Pogány I. tatai ügyvéd és Kritsch Károly lapszerkesztő urak pedig egy-egy kép, illetőleg klisé átengedésével öregbítették az életrajzok becsét. Legnagyobb hálára azonban immár néhai dr. Balics Lajos püspöki helyettes kötelezett bennünket, mert fogyatékos egészsége dacára, nemcsak a cenzorságot vállalta, hanem a munka megrostálásánál is fejezetről-fejezetre szakszerű segítséget nyújtott. Kevéssel a befejezés előtt állott be betegségében a válságos fordulat. Isten fizessen meg munkatársainknak minden fáradságukért. Győr, 1933. március 17-én. A székesegyház vérrel verejtékezett Mária-képének emléknapján. MOHL ADOLF.