Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok
I. Széchenyi György
Istentől és időtől. Temessétek el szegényt, (Kata férjét), Isten irgalmazzon neki. Irja a felesége, hogy viseljem gondját; magam is csak vagyok, ahogy vagyok; az Isten mindnyájunknak gondját viseli. Talán valami segítséget kivan tőlem; egy pénzt sem adok. Eleget adtára, s abbul elélhetnek, csak emberek legyen. Fia rossz, mert rosszul tanította, hagyjon békét annak, hogy engemet búsítson, hiszen vadtok, akik vadtok, Pál, te és mások. Mi közöm hozzá; hanem, hogy a több árváknak és özvegyeknek is, amibül lehet, subveniálnom illik.« A kemény válasz dacára segített rajta; átengedte neki a nezsideri birtok egyik pusztáját, melyért a primás halála után Széchenyi György gróf másként kárpótolta az özvegyet. 11 ) Ezt a szigorúságot még legkedvesebb öccsével, Pál érsekkel is éreztette. Szerette, megalapozta fényes pályáját, megtette győri nagyprépostnak, javára lemondott a saját pénzén kiváltott szentgotthárdi apátságról, de saját ügyeinek elintézésébe beleszólást neki sem engedett; még akkor sem, mikor utolsó éveiben maga mellé rendelte és szolgálatait nagyon is sürüen vette igénybe. Mindezen vonásokat összefoglalva domborműszerüen áll előttünk az erélyes, de igazságos főpap. Az erélyes, aki jogaiból föl nem ád semmit, az elveszettekért pedig szembeszáll bárkivel is; az igazságos, aki mindent megfontolva cselekszik, akit a helyesnek, törvényesnek ismert útról sem rokon-, sem ellenszenv, sem bosszú, sem dac el nem térítenek. Erélyét megmagyarázzák: rideg természete, katonás múltja, a szülőit ért háborús viszontagságok, Pázmány kora és a rendtársaival, a jezsuita atyákkal való állandó érintkezés. Igazságosságát pedig: szigorú papi nevelése, főpapi méltósága és az ezekből fakadó jog- és törvénytisztelet. A kónyi birtok, szombathelyi malom és szentgotthárdi apátság dolgában az a látszat, mintha Széchenyiben az erélyesség az igazságosság rovására túltengett volna. Azonban nem szabad felednünk, a kónyi birtokot és a szombathelyi malmot már Széchenyi elődei szerezték vissza a hatalmasködóktól; ő pedig jóhiszemüleg kezelte s a jövedelmeket mindig azok rendeltetésének megfelelően használta föl. Szentgotthárdnál meg azt kell mérlegelnünk, ezt az apátságot ő váltotta ki a zálogtulajdonosoktól, önként mondott le róla öccse javára; ezért, ha némely jogokat föntartott is magának, azt hisz-
