Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

XII. Hahnekamp György

leget áraszt, azalatt önmagát emészti föl. Imádkozzunk és szokott szentmise-áldozatunkat ajánljuk föl érte, hogy eljuthasson boldogító szinelátására annak az Ur Jézusnak, akinek szent ügyeért élte utolsó lehelletéig harcolt, s kinek szent nevével földi pályafutását bevégezte.« . » E megható szavakban az egyházmegye gyásza nyilatkozott meg; de e gyászban osztozott az egész országnak kath. közvéleménye, melynek az »Örökimadas« eme szép szavakkal adott méltó kifejezést: Az örök jutalmazó Ur magiához szólította hiv szolgáját, — megérett a mennyországra. Korát tekintve még köztünk maradhatott volna, de hiszen köztünk sem a mienk volt; nem, — egyedül az Istené. Ki tudná ellesni a kegyelemnek azt a bámulatos munkáját, mely a heves vérű, kitűnő szellemi tehetségekkel megáldott ifjúból önmegtagadó, alázatos, érintetlen jellemű férfiút képezett? Ki tudná fölszámítani azt a mély áhítatban eltöltött számtalan órát, melyet Istennek e kiváló fölkentje a legmélt. Oltáriszentség imádásában töltött? Csak azt tudjuk, jó helyen kereste az élet vizét s azt látjuk, hogy Isten áldása járt a munka nyomában... Az igaz virágzik, mint a pálma, s mint a Libanon cédrusa növekedni fog. (Justus sicut pálma florebit, et sicut cédrus Libani multiplicabitur.) Szentül élt, szentül is halt meg. Qualis vita, mors est ita. > Magyarul ezt tán így mondhatnánk: Életedben mi valál Megmutatja a halál ! VII. Kútfők. 1. H. Gy. 74 drb levele a szerzőhöz és másokhoz. — 2. Ruschek A.: Emlékkönyvében »A győregyházm. papság irodalmi munkássága, 1867— 1892.C 137—8. II,;, — 3. A halála alkalmából megjelent nekrológok: u. m. : a) Értesítő. 1901. 4. sz. b) Correspondenz. Wien. 1901. no. 6. c) Religio. 1901. 43. sz. d) örökimádás. 1901. 5. sz. e) Dunántúli Hirlap. 1901. 41. sat f) Alkotmány. 1901. 118. szám. — 4. Az .Értesítő* évfolyamai 1900-ig.