Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

XII. Hahnekamp György

V. Az író. Hahnekamp kötelességének ismerte az Önmívelést, a papi továbbképzést. Ebben ám gyönge szemei nagyban akadályozták. Ä mesterséges világítást nem szenvedhette, azért csak napfény mellett olvasgathatott, irogathatott. Többször mondotta tréfásan: Bárcsak négy szeme volna, hogy amig kettőt kímélnem kell, elővehetnem a másik kettőt. Ä hiányt tanulságos utazgatással igyekezett pótolni. A bécsi és grazi lazaristákhoz a szentgyakorlatok és Medics atya barátsága is vonzották. 1880- ban megnézte az oberammergaui passiójátékot. 1881- ben Lourdesben járt Cziráky gróf társaságában. Rómában is volt 6 napig; azonképpen járt Lengyelországban, mely alkalommal megfordult Krakkóban, Wielicskában. Bécsből történt gyakori kirándulásairól már megemlékeztünk. 1895-től alig volt országos, avagy egyházmegyei eucharisztikus kongresszus, melyről Hahnekamp hiányzott volna. Ilyeténképen évek során sok tapasztalatot szerzett s a benne forró hév szinte ellenállhatatlanul késztette, hogy azokat a lelkek javára fölhasználja. Ezért szerette a szószéket, az előadói katedrát s ezért vette már korán az irótollat is kezébe. Már első papi éveiben Kapisztrán név alatt a »Religió«-ban közölt hitéleti tudósításokat s ezt haláláig folytatta. Első önállóan megjelent művecskéje (1878.) szent Józsefnek szólt, kinek bensőséges tisztelete vörös fonálként húzódik végig egész' életén. Sopronból a nagykanizsai Wajdics-féle Nagy MáriaNaptárnak három évfolyamát szerkesztette; azután a Szent Családnaptá"* munkatársának szegődött s főrésze volt abban, hogy később (1887.), Gladich Pál vezérigazgatása idejében a győregyházmegyei nyomda ezt a naptárt átvette s sok éven át kiadta. Ugyancsák soproni éveiben összeköttetésbe lépett a winterbergi Steinberger-céggel. Innét nyert utasításra először Kisfaludy A. Bélát, azután másokat biztatott, hogy Írjanak a magyar uri osztály használatára imádságos könyvet. Mikor látta, hogy a dolog nem megy előre, fogta magát s ő irt imádságos könyvet, egymásután kettőt is. Az elsőnek cime: Menjetek Józsefhez, a másiké: Imádkozzál és dolgozzál. Egyik a középosztálynak, a másik a munkásoknak van szánva. Ezen időben a Szent István-Társulat népiratkái között is találunk tőle egy kis elbeszélést.