Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok
I. Széchenyi György
Matusek András győri nagyprépost tartotta, aki ezért a leltározók szerint, 300 forint tiszteletdíjat kapott. Az ő beszédét tartják az értékesebbnek. 8 ) Sir ját herceg Esterházy Pál nádorispán 1711-ben márványtábla val jelölte meg. Mikor 1859-ben a pozsonyi szent Márton-egyházban Pázmány Péter hamvait keresték, ráakadtak Széchenyi György diófa-koporsójára is A koporsón talált fölirásokból Knauz Nándor véglegesen megállapította, hogy a primás 103-ik életévében halt meg. Magyar főpap ilyen magas kort még nem ért el. Szerette és haló poraiban is tisztelte apját és anyját; szerette és hűségesen szolgálta lelki anyját, az anyaszentegyházat; szerette s pedig mindhalálig áldozatos lélekkel szerette a harmadik édesanyját, a hazát is; bizonyára ezért lett ő »hosszueletü e földön«. V. Okos és hűséges sáfár. A XVII. század második felében gróf Nádasdy Ferenc országbírót tartották az ország Croezusának, az ország leggazdagabb 'emberének. Mikor a Wesselényi-féle összeesküvés folytán ez a nagy vagyon füstöt vetett (1671.), Széchenyi György vezetett az aranycsinálás művészetében. Az ő korában a gazdagodás rendes utja a háború, a hatalmaskodás volt, s kivételesen az okos gazdálkodás. Széchenyi György ezen a kivételes uton jutott nagy gazdagságához. Kollonich, a bécsi udvar pénzügyminisztere, egyik 1683. évi hivatalos memorandumában Széchenyi Györgyöt az okos gazdálkodás mintaképéül állítja oda, pedig ő Széchenyinek vetélytársa és sok tekintetben ellenlábasa volt. Jelzett memorandumában mégis azt irja Széchenyiről, hogy csaknem minden évben, mintegy 100 ezer forintért vásárol birtokot; a vett birtokot ajándékképen adja rokonainak, barátainak, vagy jótékony alapítványokra, de mindig fönntartja a maga részére a gabona- és bortizedet, ezenfelül a robotmunkát. Ez nagy haszonnal jálr s egyúttal szabadul a költséges gazdálkodás terheitől. Kollonich szavait ne úgy értsük, mintha Széchenyi minden évben 100 ezer forint készpénzt takarított volna meg; hanem igenis minden évben szállított a hadsereg részére gabonát s adott kisebbnagyobb kölcsönöket a királynak, kamarának. A kamara pedig, mert pénze sohasem volt, ezen szolgálatokat konfiskált birtokok
