Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok
XI. Dr. Mohl Antal
Rómából, Bécsből és más helyekről is igen értékes okiratmásolatokat és adatokat beszerezni. Az így készült díszmunka azonban csak 1913-ban jelenhetett meg. Még egy, jólehet csak kéziratos történeti dolgozatáról kell itt megemlékeznünk. Az ő nagypréposti lakása-egykor a magyar szent koronának is rejtekhelyül szolgált. 10 ) Ez már elégséges ok volt neki arranézve, hogy a szent korona történetével behatóan foglalkozzék. Hűséges káplánja, Németh Gyula, jelenleg szanyi plébános, még 1902-ben irta erre vonatkozólag: Aleg van kéziratban a magyar szent korona története; no ez könnyek között íródott, a meghatott honfisziv gyémántcsöppjei között. Mégis a kis művecske nyomtatásban nem jelent meg. Tán megtudta, hogy ez a tárgy hazánk elsőrangú iróit foglalkoztatja. Ezen munkálatok után Mohi Antal ismét visszatért régi, tulajdonképeni teréhez: a hitbuzgalmi irodalomhoz. A XIII. Leó pápa hirdette nagy jubileum után ő is két vaskos kötettel állott a szentséges Sziv dicsérőinek sorába. Ezekről a könyvekről azonban már részletesen megemlékeztünk. A győri Oltáregyesület 50 éves jubileuma adja az immár aranymisés Mohi Antalnak újra kezébe az irói tollat. Ez alkalomból jelent meg ugyanis »A legfelségesebb Oltáriszentség ö r öki m á d á s a« cimü, 124 oldalas hitbuzgalmi dolgozata, mely azonban egyúttal történeti tudásának is ujabb gazdag tárháza. Körülbelül ezen időben esett Mohi Antal tudomására, hogy a kassai Orsolyita apácák maguk gondoskodtak szent Angela életrajzának kiadásáról. Erre a »Jó bácsi« saját terjedelmes kéziratát minden zokszó nélkül véka alá rejtette, újra íróasztalához görnyedett s hogy kedves apácáit mégis megörvendeztethesse, három évi kitartó, ernyedetlen fáradsággal lefordította nagy szent Gertrud »Isten szeretetének k öv ete« cimü terjedelmes könyvét. Utána mindjárt ugyanazon szent szerzetesnőnek »Lelki gyakorlatoké cimü elmélkedéseit fordította magyarra. Ez is elég terjedelmes művecske. Mindakettőt be is fejezte; de a másolás, simítás, felülvizsgálás igen hosszú időre nyúlt. Eközben (1915.) aug. havában szélütés éri, mely életének egyideig ugyan még megkegyelmezett, de fáradhatlan irótollát mindenkorra kicsavarta kezéből.
