Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

XI. Dr. Mohl Antal

rint való papot, a szeretett plébánost, a jó bácsit, kinek szelid, kedves vonásait még a zord halál sem tudta eltorzítani, még akkor sem, mikor már hatodnapos volt. A többi már úgy történt, mint önmaga elrendelte. »Porhüvelyem, minden értéktelen pompa, koszorú mellőzésével, beszenteltetvén, szállíttassék egyenesen a kapuvári temetőbe és helyeztessék ott, közel őseim sírhelyéhez, az anyaföldbe.« Tetemét Győrött beszentelte Fetser Antal megyéspüspök; Kapuvárott pedig január 2-án eltemette Németh János prépostplébános. A nép itt egész éjjel virrasztott a templomban ravatalozott halott mellett; temetésén is nagy számban vett részt, de sok papot visszatartott a rossz idő és 'háborús vasúti összeköttetés. A győri székeskáptalant dr. Molnár Ignác és Yárits Károly kanonokok képviselték. A boldogult rendelkezése volt ez is: Halálom után kétezer gyászkeretü kép osztassék ki. Ezekből... minden egyházmegyei papnak egy példány küldessék; küldjenek a helybeli kolostorokba is; tegyenek a szentegyház padjaira és a kapuvári temploméra is, vagy osztassanak ki az oskolás gyermekek között.« A képeknek még szövegét is ő állapította meg. 5 ezer példány került ilyeténképen kiosztásra! Azonképen végrendeletéből vesszük át az Istenben boldogultnak eme bucsuszózatát is: »Ha valaki intézkedéseimet fogyatékosnak találja, kérem őt szeretettel bocsásson meg nekem, amint ő is kívánja, hogy a jó Isten megbocsásson neki. Az áldott Ur Jézus, ;aki átment jót cselekedvén, pótolja véghetetlen kegyelmével több hibáimat. Végül pedig Jézus Szive dús áldása szálljon bőven mindnyájukra.« Immár nincs több mondanivalónk, mint ama néhány szó, melylyel a legilletékesebb tényező, az egyházmegyének Szentlélek adta föpásztora, dr. Mohi Antalnak jámborságára és minden papi erényére rányomta a hitelesség bélyegét, ezeket irván róla a püspöki körlevélben: »A megboldogultat, aki egész életében a Krisztus szive szerint való papnak minden állásában: a lelkipásztorkodás és papnevelés terén, az egyházmegyei kormányzatban és a székeskáptalanban, a lelkiismeretes kötelességteljesítésnek s fáradhatatlan munkaszeretetnek, az érintkezésben a megtestesült szerénységnek és alázatosságnak mintaképe volt, ájtatos emlékezetükbe és buzgó imáikba ajánlom. Igazi egyházias érzülete, mely egyháza forró szeretetében, egyházi elöljáróinak odaadó tiszteletében s az irántuk való példás engedelmességben nyilvánult meg, buzgósága az