Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

XI. Dr. Mohl Antal

lozza, eleitől tagja volt és nagyrészt az ő áldozatkészségének köszönhető, hogy ezen egyesület 1883-ban Győrött külön is megalakult; ő volt ennek a »Papi Imaegyesületnek « sok éven át elnöke is. Amióta kanonok lett, csöndes szentmiséit úgyszólván mindig a Jézus Szive-oltárnál mondotta cl. Lakását is a szentséges Szivnek szép szobra diszítette. Örömest és gyakorta prédikált Jézus szentséges Szivéről. És mikor már szive és elméje csordultig megteltek e fönséges áhitatra vonatkozó érzelmekkel és gondolatokkal, jöttek az ő terjedelmes könyvei Jézus szentséges Szivéről. Az 1900. évi nagy jubileum volt a kiindulási pont. XIII. Leó pápa ekkor tudvalevőleg Jézus szentséges Szivének ajánlotta föl az egész világot s további életében is még sokat tett ezen ájtatosság terjesztésére. '. Ily példák után, — irja Mohi Antal első könyvének előszavában, — eltökéltem én is magamat, hogy az Ur Jézus szive dicsőitőinek sorába lépek és ezáltal a pápai jubileum (1902.) koncertjéhez valamivel hozzájárulok. Azt gondoltam, hogy a pápa szándékához legközelebb járok, ha az általa közzétett (Jézus szive) litánia értelmét a magyar nép előtt föltárom. Igy szülemlett meg 1903-ban Hattler Ferenc S. J. ismeretes müve nyomán a »Jezus szentséges Szivének dicsérete, u j 1 i t á n i á j á n a k é r t e 1 m e z é s e« cimü vaskos kötet. Némi pihenés után, J 908-ban kerül ki sajtó alól legismertebb műve: »A Jézus szentséges Szivének szentelt él et.« Ezen művének eredetét az előszóban ekképen irja le: Isten jóságos kegyelme megengedte nekem, hogy 1907. aug. 31-én áldozópappá szenteltetésem 50-ik évfordulóját megérjem. — Föltett 'szándékom volt, hogy ezen napot elrejtőzve, a világtól félrevonulva ülöm meg. Azonban szándékom meghiúsult. Nagylelkű elöljáróim, jóakaróim, barátaim, egykori tanítványaim és hiveim a szeretetnek számtalan kitüntető jeleivel halmoztak el. Én minderre nem készültem, úgyhogy megtisztelőim szíves jóságát semmivel, még csak a szokásos kis emlékképpel sem viszonozhattam. Gondolkozóba estem tehát: mi volna a viszonzásra legalkalmasabb eszköz. Végre kitaláltam, hogy a szívért szivet nyújtok. Csakhogy őszintén megvallom, saját szivemben nem találtam föl azon nemes vonásokat, melyek illusztris jóakaróimhoz, hű barátaimhoz, tanítványaimhoz, híveimhez méltó ajándék lett volna. Kiválasztottam tehát a szivek királyának, az Ur Jézusnak szivét és gyönge erőmhöz képest, annak vonásait gyűjtöttem e könyvben össze, hogy ezt szeretetem,