Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok
XI. Dr. Mohl Antal
zepette töltött utolsó tiz esztendőben is, mindennap pont 4 órakor klelt s mihelyt lehetett, sietett az oltárhoz. Eközben jövendő hivatása is egyre jobban és jobban kibontakozott. Jámbor szülői már gyermekkorában papnak szánták; maga is mindig így gondolkodott. Deák korában egyre sürübb lett az Oslival és ascetikus plébánosával való érintkezés. Ä deákkori »pászsziók«: kártya, dohány, fegyver, mind, mind ismeretlen maradt előtte. A fürdés azonban kedves szórakozása volt s ;.alkalom is bőven adódott rá, mert a kis Rába ott folyt el a házuk előtt. Egyik szünidőben a kapuvári processióval egyizben fölkereste a kisceli kegyhelyet is. Nagy diák volt már, mégis ő vitte a processió keresztjét, el is, vissza is, amit a ^kapuváriak sokáig emlegettek. A soproni tanulóévekhez kapcsolódnak a szabadságharc emlékei is 1848-ban bosszú lett a vakáció. A horvátok átvonulása miatt a megyében általános mozgósítást, népfölkelést rendeltek el. Tóni deák Kapuvárott volt ennek a tanuja. Bátyja József, aki akkor 20 éves volt, lovas nemzetőrnek csapott föl ; az épkézláb embereket, ha nem mentek el katonának, az őrsereghez osztották be. Mikor azután megjött a szomorú hir, hogy az Óvárról Kőszeg felé visszavonuló horvátok, — 8 ezer horvát fölkelő és 2 ezer rendes katona, — 1848. október 10-én Lövőt is fölprédálták s a mezővárosban semmit épen nem hagytak, 2 ) akkor a jó rokon, a kapuvári timár is befogott s a legszükségesebb élelmi- és háziszerekkel megrakodva, — maga mellé véve Tóni fiát is, — sietett Lövőre, az Ősi szülői házba, mely akkor Ignác öccsének volt otthona. Végtelenül szomorú kép tárult itt eléjük! A nagy házban nem volt egyetlen ép ajtó, ablak. A bútorok szétvagdalva, az ágynemüek fölhasítva, az edények összezúzva hevertek szanaszét. A ruhaszekrények, fiókok üresen tátongtak; a pincék földje ittas volt a bortól, mert a távozó horvátok még a hordók fenekét is beverték. Az emberek 'betekig a padlásokon hálták és a szomszédos községek könyörületességéből élődtek. Milyen jól esett ilyen körülmények között a kapuvári rakott szekér holmija, azt a lövői házban két emberöltőn keresztül is hálásan emlegették. A timárház tágas udvarának volt még valami különlegessége is; t. i. a balomszám ott heverő rongyos bocskorok, melyeket a horvát népfölkelők az ott talált nagy bőr és talpkészletekből ujakkal cseréltek föl. 3 ) A siránkozó nép mindenért Kossuthot okozta. Ezt is megjegyezte magának a hallatlan nyomorúságot szemlélő Tóni deák és a Kossuth név sokáig, igen sokáig népszerűtlen volt az ő fülében is.
