Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

X. Winterl Antal

bek közt orvostudorral (dr Sikorral) is közölte, ki azt tanácsolta neki, hogy kezdje meg lehető szerény módon, majd segítségére lesz­nek mások is. Ez a gondolat megfogamzott szivében s miután sokat meghányta és meghitt embereivel megbeszélte, elhatározta, hogy egyelőre 5—6 árvaleány számára lakást bérel, hogy nevelőasszonyt fogad melléjök, hogy a szent Erzsébet-egyletet fölkéri, miszerint a vezetést elvállalják, s hogy végre a r kls intézetet a magáéból pró­baképen eltartja. Lelke felével, Trichtl J. préposttal, útnak indultak tehát, hogy alkalmas helyiséget ikeressenek. Mindenféle oknál fogva eltekintették a Belváros és Újvárostól és a Nádorvárosba indultak; itt véltek találhatni alkalmas lakást; e városrész legtisztább leve­gővel és legtöbb kerttel bir. Jó ideig hiába jártak. Egy napon megint láttak cédulát egy ajtón, lakást hirdettek; megtekintik a házat s ime a győri Boldogasszony képe volt az ajtó fölött. »Itt a Boldogságos Szűz Mária van, ide bemegyünk« — monda Trichtl, s evvel belép­tek. Három kis szobából, konyha és kamrából álló lakást fogadott és szent Mihálykor a közeli plébániatemplomban mondott szentmise után a szent Erzsébet-egyleti úrhölgyek s a nádorvárosi esperes­plébános jelenlétében bevezette oda az ápoló asszonnyal az első hat árvaleányt és az intézetet a Boldogságos Szűz különös oltalma alá helyezte. Bajos szóval elmondani, minő örömmel fogadta a győri közön­ség ezen kezdeményezést. Äz Isten áldása szemlátomást föltűnt rajta. Arról nagyon hamar meggyőződött az alapító, hogy ezen a fokon az intézetet nem hagyhatja. Egy asszony hat neveletlen, egé­szen elhanyagolt leánnyal mit is kezdjen, mikor őket tisztán tartani, nekik főzni, őket gondozni, rendhez szoktatni kellene!? Miután csakugyan bekövetkezett, amit az említett orvos megjósolt, hogy t. i. mások is segítségére jöttek, Winterl Istenbe vetve reményét, a házat megvette íés a következő iskolai évre az intézet kiterjesztését vette tervbe és pedig egyházilag jóváhagyott szerzetesnők meghí­vása mellett. Mindenfelé kopogtatott; de tudjuk, a hazai kongregá­ciók akkor is most is ,annyira keresettek, hogy ezt az intézetet egyik sem vállalhatta el. Szerződött tehát a szegény gyermek Jézus­ról nevezett aacheni kongregáció bécsi anyaházával, kik közt volt egy magyarul beszélő tanítónő, s kik megígérték, hogy azok, kiket ezenkivül küldeni fognak, a magyar nyelvet irövid idő alatt meg fog­ják tanulni. 1873-ban, az iskolai év kezdetével el is jöttek. Winterl azonban nemcsak árvaházat, hanem jóravaló kath. leányiskolát is akart. A nádorvárosi plébánia birt ugyan férfitanító

Next

/
Thumbnails
Contents