Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

IX. Jáky Ferenc

s 1808-ban sikerült végre az önálló plébánia szervezése is. Joachim Ferenc volt a harmadik plébánosa, ki is, mikor a plébániát elfoglalta, 717 hivőt talált a faluban. Egytől-egyig tősgyökeres magyarok. Ezeken kivül más nemzetiségű, vagy vallású egyének ott nem is voltak. Se puszia, -se major a plébániához nem tartozott, így tehát lelkipásztorkodás tekintetében a kis Osli valóban ideális helynek volt tekinthető. Joachim a lelkipásztoríkodást jószerint még meg sem kezdette, máris oly események tódultak előtérbe, melyek a rendszeres, nyugodt lelkimunkálkodást nemcsak megnehezítették, hanem, mint a bekövetkezett események megmutatták,, a szó szoros értelmében lehetetlenné tették. Értjük az 1848. évi eseményeket, a megelőző forrongásokat, a vele járó harcokat iés a rákövetkező elnyomatást. Ezekről kell most szólnunk, mert Joachim személye is belesodródott az események forgatagába. V. 1848. Az 1848 vivmányait kétségikivül minden magyar óhajtotta és nagyrabecsülte, azonban isokan voltak, különösen a birtokos osztályban, akik ezeket a vivmányokat nem rohamosan, nem erőszakosan, hanem mérsékelt haladás utján kívánták az életbe átvinni. A hazaficsság oly óriásai is, mint Széchenyi, Deák, Eötvös inkább félrevonultak, semhogy^ a rohamos események árja magával sodorja őket. Batthyány szomorú sorsa megmutatta, hogy nem hiába aggályoskodták. Ezért nem is csodálkozhatunk, hogy hazafias papok is akadtak, akik a szabadságharc eseményeivel szemben szintén »szenvedolegesen« viselkedtek. Hozzá még Ferdinánd király lemondása és a debreceni függetlenségi nyilatkozat is növelték a bizonytalanságot. Sopronmegyében annál kényesebb volt a helyzet, mert mindenki tudta, hogy a Lajta toentén áll a betörésre váró osztrák sereg s így a megtorlás is szinte elmaradhatlan lenne. Ez volt azon időpont, midőn a győregyházmegyei papság egyrésze ellentétbe került a magyar kormánnyal. Hogyan, miképen esett ez meg, maga Jáky plébános örökítette meg az oslii plébánia krónikájában, hol is erre vonatkozólag a következőket irja: »Miutan volt megkoronázott törvényes királyunk V. Ferdinánd ő felsége, miután a forradalom emberei a katholikus hit ellenére dolgoztak, miután a forradalom úgy tűnt fel, mint a semmivel