Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

VIII. Dresmitzer József

feriákon a vonakodókon, az ellenszegülőkön, még ha papok voltak is, embertelen sőt véres bosszút állottak. R szemináriumban is nagy volt a zür-zavar. Már egy év óta katonaság tanyázott benne s ezért a theologiai előadások is szüneteltek. Komárom ostroma miatt Győrött még 1849. októberében is bizonytalan, ísőt veszedelmes volt a helyzet. Ezért az 1849/50-iki tanév elején Dresmitzer mint káptalani főhelyettes tiz theologust a már lecsöndesedett Szombathelyre küldött, hogy az ottani theologiai főiskolán folytathassák tanulmányaikat.

15

) 1849. Boldogasszony hó 25-ikén Dresmitzer közli a papsággal a magyar püspöki kar közös pásztorlevelét. Kisérő levelében egyebek között a lezajlott harcias napokról ezeket irja: »Veszelyezve s ellenségesen megtámadva valának sz. vallásunk, Istenalkotti egyházunk magasztos érdekei s vérző kebellel szemlélők a megingatott törvény- és jogtiszteletet, az aláásott köz jólétet és az iszonyatosan feldúlt közbékét.« Ez a pár sor is mutatja, az történt, amitől Széchenyi, Deák Ferenc és más jeles hazafiak féltek, a rohamosan keresztülhajtott reformok erősen megingatták azokat az ősi oszlopokat, melyeken az egyház és haza jóléte ós a közbéke egy ezredéven át fölépültek. Elgondolható, ezek az egyre-másra változó, nemcsak lélekben, hanem egyúttal főbenjáró események, mennyire megviselték az immár 80 év felé járó káptalani főhely ettest s mily teher esett le szivéről, mikor 1849. október 27-ike meghozta az uj püspöknek, Karner Antalnak kinevezését. De még ezentúl is jó félév tellett bele, mig helytartói hatalmát ismét letehette; az uj püspök ugyanis csak 1850. június 9-én tartotta meg székfoglalóját, mely alkalommal Dresmitzer József fényes latin beszédben mutatta be az egyházmegye hódolatát. (V. ö.: Kútfők. C) Egykorú nyomtatv. 21. sz.)