Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

VIII. Dresmitzer József

A körlevél idevonatkozó része így hangzik: »Az irgalmasság atyja kegyesen tekintvén egyesített esedezésünkre megengedni méltóztatott: hogy az imént elmúlt megyei gyülekezetünkben nagyszerű feladatunknak szerencsésen megfeleltünk! légyen Hogy ezen értekezletben nyilvánult közös véleményeink s érzéseinket és munkálatunk eredményét a tisztelt megyei papság bővebben megismerhesse, az illető jegyzőkönyvünk nyomtatott példányait ide rekesztem. — Az esztergomi nemzeti zsinatra a meghivó értelmében az egyházmegyei lelkészkedő papság sorából is 2 tagot kellett választani, mihez képest nem késtek a lelkészkedő papság egybegyűlt képviselői a nemzeti zsinatra küldendő követeikül, nt. Tatay János csepregi kerületi alesperes, lövői plébánost és t. Klárik István csapodi plébánost s ezek egyikének akadályoztatása esetére nt. Szalay Pál széplaki kerületi alesperes és fertőszentmiklósi plébánost titkos szavazás utján elválasztani. Egyházi ügyeinknek üdvösséges elintézése az említett nemzeti zsinatnak szerencsés lefolytatásától feltételezve levén; könyörögjünk az Úrhoz a néppel tartandó nyilvános szintúgy, mint magán ájtatosságainkban, szombati napokoni bőjtölés mellett: miszerint kegyelmesen megengesztelődvén, mennyei világosságával, e magyar egyházunk boldoglétét megalapítandó nemzeti zsinatunkat örvendetes célhoz vezetni és kivánatos sikerrel megáldani kegyeskedj ék. « Eközben a magyar szabadságharc felhői és villámai gyülekeztek az égen. A kihirdetett nemzeti zsinat megtartásáról szó sem lehetett. A vallási villongások elcsöndesedtek. A közönséget most már nem annyira a vallás, mint inkább a haza ügyei érdekelték és foglalkoztatták. Nevezetesen: a nemzetőrség megalakulása, melybe a papokat, szerzeteseket is belevonták; a követválasztások, a horvátok átvonulása, Kossuth Lajos győri látogatása, kit ez alkalomból az üres püspökvárban szállásoltak el. A papság hazafias viselkedésével eddig mindenki meg volt elégedve. A győri, — tulajdonképen schweháti futás után, mikor már minálunk is osztrák szellők fújdogáltak, fölötte kényessé vált a papság helyzete. Dresmitzer ebben az időben is kötelességszerűen kőzveLí tette a püspöki kar csillapító, békítő körleveleit, úgyszintén a polgári hatóságok rendeleteit, — innét is, onnét is, — de szigorúan betartotta maga is azt, amit a mozgalmak elején a klérusnak meghagyott, t. i. politikai dolgok feszegetésébe nem ereszkedett s a már történtekről rostáló vagy rosszaló nyilatkozatoktól tartózkodott.