Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok
VIII. Dresmitzer József
2- szor. Zsinatok s egyházi gyülekezetek szabadon tartása nem akadályoztathatik. 3- szor. Saját oskoláik alapítása, célszerű rendezése és igazgatása iránt, az egyéb vallásfelekezetüek nevelési ügyeire nézve is fönnálló fölsőbb fölügyelés mellett, szabadon intézkedhetnek. 4- szer. .Egyházi, oskolai és más ájtatos alapítványaikat, azokat is ide értvén, melyek eddig a kir. helytartótanács alatt állottak, — kivéve a m. kir. egyetemet, — egy csapásra egyházi 'és világi katholikusokból álló bizottmány által, önmaguk függetjlenül kezelik. A zsinatok, nevezetesen a nemzeti szinat eszméjét a magyar püspöki kar pöndítette meg először és szeptember hó végére tervezte ennek megtartását. Dresmitzer 1848. július 10-ikéről keltezett körle/elében tudatja !ezt az egyházmegyei papsággal; előzetes megbeszélés céljából közli a tervezett zsinatnak 21. pontba foglalt tárgysorozatát is s egyúttal fölhivja a lelkészkedő papságot, hogy minden kerületben egy-egy megbízottat válasszanak, aki az augusztus 22-ikére kitűzött egyházmegyei előértekezleten az esperessel együtt képviseli kerületét. A tanácskozmánynak nevezett zsinati előértekezlet augusztus 22., 23. és 24-én Győrött tényleg le is folyt. Az elnöki tisztet Dresmitzer, majd megbetegedése miatt Kárner Antal, az akkor már kinevezett székesfehérvári püspök töltötte be. Jelen voltak: a győri székeskáptalan kiküldöttei, a ker. esperesek és választott tagok, a központi papság 3 választott képviselője és a szentszéki jegyző. A káptalani főhelyettesen kivül összesen 49-en. Dresmitzer terjedelmes megnyitó beszédében visszapillantást vet a legközelebb lefolyt országos eseményekre; melyek kívánják, hogy velük egyöntetűen az egyház is szervezkedjék. »Ezen, — mondja folytatólag, — kitűzött és közhasznú czélnak biztosabb elérhetése végett nagyérdemű főpásztoraink leghatályosabb eszközül ugyanazt szemelték ki, melynek kitűnő nagy hasznát dicső elődeink már több izben tapasztalták, t. i. egy nemzeti zsinatnak tartását... Üdvös lészen mai gyűlésünknek magasztos célját szemünk előtt tartani, mely abban áll, hogy tanácskozmányainkat úgy tekintsük, /mint a már közelgető nemzeti zsinatnak sikeresítésére és siettetésére szükséges előjáró készületet.« Beszédét következőképen fejezi be: