Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

I. Széchenyi György

amiért a pozsonyi törvényszék előtt kellett megjelenniük. Azonközben az előkelő urak úgyszólván mind visszatértek az ősi kath. hitre s földesúri jogaikat, az újhitűek korábbi példája szerint most már ők is érvényesíthették. Végül, kedvező körülmény volt az is, hogy az akkori vezető államférfiak a szab. kir. és mezővárosok templomait a királyi kegyúri jog alá tartozóknak jelentették iki s visszafoglalásukra katonai karhatalommal rendelkező biztosokat rendeltek ki. Mindez az újhitűek eddigi merev ellenállását nagyon meggyöngítette. Most már Széchenyi György is erélyesebben lépett föl ellenük. Az Összeesküvők fölött Ítélkező pozsonyi törvény széknek ugyan tagja volt, de csak elvétve jelent meg gyűlésein. Ehelyett kir. megbízatással bejárta egyházmegyéje!; s a linzi béke után elhatalmasodott újhitűek túlkapásait vizsgálta felül. Győrött a belvárosból kizavarta az itt lakó lutheránus és kálvinista prédikátorokat, mert lakásukat valósággal istentiszteletre használták föl. Sopron város a püspöknek zálogba adta Lépesfalvát, áki most mint földesúr ide is kath. papokat rendelt. Ellenben Győrujvárosban és olyan falvakban, hol a földesúr nem volt katholikus, meghagyta templomaikat és itt vallásukat is szabadon gyakorolhatták; ezt abból is világosan látjuk, mert csak Zichy püspök idejében, mintegy 40 évvel később, vették el az ujhitüektől az újvárosi templomokat. A Sopron város kegyurasága alá tartozó templomokat nem Széchenyi, hanem kir. biztosok foglalták el, mindenütt katonai födözettel. Széchenyi személyesen csak a kőszegi és soproni templomok visszafoglalásában vett részt, ami azonban a két városi tanács ellenállása folytán országos eseménnyé alakult, ezért kissé részletesebben kell vele foglalkoznunk. Már Pázmány Péter szerette volna jezsuitáit Kőszegen letelepíteni. De ez nemcsak, hogy nem sikerült, hanem az újhitűek lefoglalták maguknak a magyar katholikusok újonnan épült templomát is. Széchenyi se boldogult velük, sőt, — állítólag, a 'kőszegi lutheránus németek még testileg is bántalmazták. De a megtorlás ideje itt is beköszöntött. Már 1672-ben 30 ezer forintra büntették a várost, mert a katholikusokat kizárta a tanácsból. 1673-ban pedig Lipót király elrendelte, hogy a városi tanács adja vissza azokat a templomokat, melyek katholikus istentisztelet céljaira épültek. A városi jegyzőkönyvek szerint ez a viszszaadás következőképen ment végbe: Pálfy Tamás kancellár, nyit-