Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

VIII. Dresmitzer József

Ama körülmény, hogy a nevezett főúri családok szinte kézről-kézre adogatták egymásnak Dresmitzert, azonképen a jelentékeny idő, amit körükben töltött, eléggé tanúskodnak arról, hogy Dresmitzer eredményesen felelt meg nevelői feladatának, de még nyilvánvalóbb Bizonyíték emellett az a szép életpálya, melyet tanítványai az életben megfutottak.*) 1812-től fogva az egyházmegye kivánta a már érett férfiúvá lett papnak szolgálatait igénybe venni és megjutalmazni. 14. „Post hac nec tantum Szabadhegyiensis parochus, 15. Sed pari zelo Sövényháziensi ecclesiae merito praefuit." (1816.) Szabadhegy a '19. század elején a legújabb és legkisebb győri plébániák közé tartozott. A katholikusok száma 474 volt, részben magyarok, részben németek, amin nem csodálkozhatunk, hiszen akkor még Győrben is a német volt az uralkodó nyelv. Kezdetleges volt itt mindern; a legfőbb nehézséget mégis úgylátszik az anyagiak okozták. 1787-ben miséznek Szabadhegyen először a győrvárosi káplánok; 1789-ben helyi káplán, 1795-ben karmelita administrator, 1805—1806-ban kuratus s 1807-ben az első plébános érkezik a külvárosi kis faluba. Ez időtől 1811. novemberéig négy plébános és administrator adta át egymásnak a kilincset; végre ;ismét a városi káplánok kiszállására kellett visszatérni. Ebből látszik, mily zavarosak voltak ezidétt a szabadhegyi lelkipásztorkodás körülményei. Ekkor a város végre kényszerült a plébános fizetését följavítani s az egyházmegyei hatóság az éppen akkor szabaddá lett Dresmitzer Józsefet rendelte ki plébánosnak, ki is június 20-án foglalta el uj állását. Dresmitzer alatt a kegyúri ügyek véglegesen rendeződtek, ami abból is kitetszik, mert utána a plébánia többé betöltetlen nem maradt, de a silány javadalom miatt a lelkészek igen sürü egymásutánban váltották föl egymást. Dresmitzer is csak 1813. március végéig működött ezen átmeneti állomáson. Ekkor Sövényházára került plébánosnak. Ez is magyar-németnyelvű kis plébánia volt, 362 lélekszámmal, akkor még a Neuhold-család kegyurasága alatt. A plébánia elfoglalását ezen bejegyzéssel örökítette meg: Anno 1813. die 2. április Parochiam Sövényháziensem Deo Auspice adiit *) Mailáth János, mint német-magyar történetíró, publicista és költő, még a külföldön is jeles hírnévre tett szert. Anyagi zavarok miatt azonban, pár évvel Dresmitzer halála után, leányostól együtt a stahrhembergi tóba ölte magát.