Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

I. Széchenyi György

dinánd és Miksa királyok uralkodása idejében is, bűnük szerint elvették büntetésüket; bűnhődjenek most is, akik vétkeztek. De kérdezze meg önmagától a felség, igazságos-e, hogy néhány vétkesért az .egész nemzet szenvedjen? A török sose hagy fel a küzdelemmel, a férfi kora delét élő s dicsőségre vágyó nagyvezér a török birodalom határainak kiterjesztésén fáradozik. Hogyan ontsák a csatákban verőket azok, kiket béke idején megfosztanak verejtékkel és vérrel nehezen szerzett vagyonuktól? Nyelve nem tud szóhoz jutni, tolla megakad a meghatottságtól, karja megbénul, könnyek öntik el arcát, amikor sorait papirra veti, előre látja, hogy temérdek kára lesz az országnak az adó behajtásából. Szereti felséges urát, királyált; s a legnagyobb jót kívánja neki: a magyar nemzet örökké éljen !« Széchenyi legújabb életirója méltán fűzi fönti levélhez eme megjegyzést: »Tudjuk, hogy Széchenyi levele a pusztában elhangzó (

szó volt, a külső beavatkozástól nem félő abszolutizmust egyelőre nem tartóztathatta föl. Határozott állásfoglalása mégis az alkotmányért folyt küzdelmek hősévé avatja az aggkoru püspököt, akinél erélyesebben, egyenesebben egyetlen magyar főpap se irt a nemzet nevében az uralkodohoz.« Tiltakozó szavát még többször is fölemelte, amit annál könynyebben megtehetett, mert 1681. óta Esterházy Pál, régi jó embere, ült a nádori székben és öregségében unokaöccse, Széchenyi Pál közvetítette panaszait, aki 1676 óta maga is tagja volt a magyar püspöki karnak, s tudásával, jámborságával bécsi körökben is kiváló tekintélyt szerzett magának. Sopronban (1681) Széchenyi üdvözli a királyi párt. Junius 3-án Lipót király a püspök látogatására Rákosra is kikocsizott.

6

) Az 1681-iki nádorválasztó országgyűlésen személyesen vett részt. Ezen az országgyűlésen a rendek az ország területi épségének visszaállítására megújították az 1659. évi 40. törvénycikket, mely Lubló várának és az elzálogosított 13 szepesi városnak viszszacsatolását mondotta ki. De honnan vegyék a kiváltáshoz szükséges pénzt, mikor a bécsi kamara pénztára mindig kongott az ürességtől? Széchenyi György nagylelkűen felajánlotta az országnak a visszaváltásra szükséges összeget, azonkívül a végrehajtás előkészítésére kiküldött bizottság munkálatainak födözésére 10.000 forint lefizetését igérte meg. Az országgyűlés a páratlan hazafias buzgóságért a törvénykönyvben mondott Széchenyinek köszönetet.