Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

VI. Gróf Zichy Ferenc

bennetek; szóval, aki tellyes hivatallyát az Apostoli javallás szerint, nem a rajtatok való uralkodásban, hanem a nyáját jóra intéző eleven példaadásban helyeztette s foglalta.« Emellett nem felejtette a Szentlélek mondását: Servite Dno cum laetitia. Szolgáljatok az Urnák derűs lelkülettel. Ezen derűs lelkületét, a kartársak bizonyítása szerint hirdette »az ő vidám orcája, vidám tekintete, friss, eleven képe«. Bebizonyosult rajta is a szentírási példabeszéd: »Äz örvendező sziv megvidámítja az arcot.« (Példab. k. 15, 13.) Jámborsága, vallásos lelkülete legfeltűnőbben a szentségimádásban ós a Bold. Szűz gyermeki tiszteletében nyilvánult meg, miként ezt már részletesen ecseteltük. Az erről elmondottakhoz még hozzá kell adnunk, hogy ő, ki ifjúkorában az olaszországi Loretót is meglátogatta, a loretói Szűz Anyának egész életében hű tisztelője maradt. Az egyházmegyéje területén fekvő magyar Loretót sokszor meglátogatta s úgy egyházlátogatásai és mannersdorfi utjai alkalmával itt szívesen misézett s rendesen még más misét is hallgatott. így: 1745., 1753. és 1760ban van erről külön megemlékezés. Az ájtatosság mellett püspökünk azonban az apostoli munkálkodásból is bőségesen kivette részét. Lelke az imádságban, teste az apostoli munkában lelte örömét. Husz évig személyesen végezte kiterjedt egyházmegyéjében az egyházlátogatásokat. ' Ezen alkalmakkor tapasztalhatta, hit dolgában milyen tudatlan a nép. Nem is volt csoda! Kevés volt a pap; 300 plébániához kétezer község tartozott (1762-ben), tehát átlag minden plébániához 7 község. Ez időben még kevés az iskola s ahol van is, faluhelyen csakis a fiuk járnak oda. Elemi leányiskolák ezidétt csak városokban voltak; igy pld. Győrött: 1726, Sopronban: 1747 óta. Mindakét. helyen orsolyiták tanítottak, ezek is eleinte csak németül. Zichy mindenekelőtt a káté-ügyet rendezte s gondoskodott ol-< csó, uj káté kiadásáról. Ennek előszavában mondja, hogy az ő idejében több káté is 'forgott már közkézen; de éppen ez a körülmény, — t. i. a káték sokfélesége, — nehezítette meg annak eredményes tanítását; egyebek között azért is, mert a gyakran költözködő jobbágyság minden vidéken más-más kátét talált. Zichy azt akarta, hogy legalább az ő terjedelmes egyházmegyéjében legyen egységes káté. Evégből a bécsi Kollonich-féle német kátét fordíttatta magyar és utóbb (1759.) horvát nyelvre is. A magyar fordítás Kelcz