Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

I. Széchenyi György

denkinek, hogy pásztori kötelességünk szerint akarván a jóságos, hatalmas Isten dicsőségét s a ránk bizott lelkek üdvét gondozni s (előmozdítani, az Ur sugallatára azt határoztuk, hogy egyházmegyénkben mennél több apostoli hévtől égő munkást, valamint kitűnő tudományú s jámbor életű íérfiut törekszünk szerezni és telepíteni, kik épp oly buzgósággal, mint állhatatossággal törekedjenek az igaz hit terjesztésére, az eretnekség kiirtására, az ifjúság oktatására s a jámborságnak minden lélekben való növelésére ... Akárhogy változzanak Is az idők és események, amennyire csak lehetséges, ezen szándékunk és alapítványunk, mely főként az Isten nagyobb dicsőségére s mennél több léleknek az egyház kebelébe és azután az üdvösség örök kikötőjébe való boldog visszavezetésére céloz, maradjon mindig ép és sértetlen. A jóságos Istent meg nem szűnő buzgósággal kérjük, hogy illatozzék jószándékunknak ezen áldozata s hogy azok, miket kezéből nyertünk, az ő nevének szolgálatára fordíttassanak: és ezen egy embertől való alapítványból a katolikus egyház javára azon hasznot engedjje áradni, melyet a szorongatott haza oly nagy szüksége kivan s mi szivből óhajtunk.« Alapítvány képen az érsek 50 ezer forintot adott, melyet 1694ben még 10 ezer forinttal egészített ki. Nagy erélyre és áldozatkészségre mutat a szentgotthárdi javadalmas apátság visszaszerzése is, mely akkor még a győri egyházmegyéhez tartozott. A Thököly-zavarok idején (1683) ugyanis a pünkösdi király pártjára állott Batthyányi család magának foglalta Je nemcsak Szentgotthárdot, hanem a püspökség szombathelyi jószágait és a pornói szintén javadalmas apátságot is. — Hiábavaló volt ezen hatalmaskodás ellen az érdekeltek minden tiltakozása, kiváltképen azon okból, mert a Batthyányi család különféle cimeken tetemes kárpótlást kivánt. Széchenyi ezt nemcsak megadta, hanem az apátsági templomot és épületet még 12 ezer forint költséggel renováltatta is. Mikor aztán ezenfelül a szomszédos várak helyreállítására a kir. kamarának még 24 ezer forintot is fölajánlott, Lipót király neki adományozta az apátság cimét és jövedelmét. Ezekről azonban a püspök, unokaöccse Pál győri nagyprépost javára, nemsokára lemondott, miből azonban utóbb komoly bonyodalmak keletkeztek, mert mint nagybátyja és adományozó >az apátsági birtokok kezeléséről nem volt hajlandó lemondani.