Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

V. Primes György

gyait, nem erőszakosan, hanem mélységes hitéből fakadó igaz felebaráti szeretettel édesgette vissza az ősi kath. hitre. Ebbeli igyek vesét azzal koronázta meg, hogy 1644-ben, a halála előtti évben, meghívta a jézustársasági atyákat népmissiók tartására. Ezek aztán összes sopronmegyei uradalmait bejárták s 1645-ben, a nádor halálának évében, Nyékre is rákerült a sor. Erről a Imissióról azt irják a jézustársasági atyák, hogy állandóan tiz, sőt néha több pap is gyóntatott, nem egyszer egész éjfélig, mégis alig győzték a munkát. Voltak, akik napokig álltak türelmesen szép sorban, csakhogy jezsuita atyánál gyónhassanak, így aztán nem egyszer megesett, hogy az étlen, szomjan várakozó, ha estefelé gyónhatott, mindjárt utána késő este, még meg is áldozott. Ä gyóntatás nemcsák a magy tömeg miatt, hanem azért is húzódott hosszura, mert a hivők nagyobbik része életgyónást végezett. A kedvező eredményt minden egyébnél jobban az a körülmény bizonyítja, hogy Esterházy László, a nádor legidősebb fia, a későbbi vezekényi hős,, a hevenyében épült réti kath. templomot a missió után ismét lebontatta s 1646-ban a mezőváros főterén álló ősi gót templomot ismét visszaadta a katholikus hitre visszatért jobbágyainak. Ettől fogva Nyéken az ujhitnek többé semmi nyoma. Mindebből látnivaló, hogy akkor, mikor Primes György született (1699.) a nyékiek s velük Primes ősei is, már két emberöltőn keresztül buzgón vallották a kath. hitet. Ezek a Primesek jólehet alacsony sorsú, de jámbor, jómódú jobbágyok voltak, ami kitetszik abból is, hogy Györgyünket, apjának, Primes Ádámnak

1 1710-ben bekövetkezett halála után, édesanyja a jézustársaságiak soproni középiskolájába adhatta, hol jó viseletével, szorgalmával az elsők közé küzdötte föl magát. Filozófiára Bécsbe került, ahol társai között ismét ő volt az első, aki a »Magister« cimet megszerezte. Ugyancsak Bécsben végezte tbeologiai tanulmányait is, teljes négy évig s pedig egészen a saját költségén. Végrendeletében ugyanis maga irja: azért hagy a győri elaggott papok intézetének csak kisebb összeget, mert nem az egyházmegye költségén nevelődött. Mint végzett theologus került csak Győrré (1724.), hol is a kisebb rendek, majd az al- és főszer papság fölvétele után;, 2?z, akkori gyakorlat szerint egy ideig szárazkáplánkodott.