Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

IV. Márki Mátyás

3. Papi lelkigyakorlatok. Márki azonban nemcsak sok papot, hanem egyúttal jó papokat is akart nevelni. Evégből helyes érzékkel a papi lelkigyakorlatokat kedveltette meg paptársaival, őt tekinthetjük Győregyházmegyében a vidéki papi szentgyakorlatok úttörőjének. A népmissiók már akkor is úgyszólván a mindennapi lelki dolgok közé tartoztak; de a vidéki, kisvárosi papi lelkigyakorlatokról Márki környezetéből és plébániájából kapjuk az első híreket. A loretói szerviták naplójában olvassuk, hogy ott 1710. december havában Hackstock kismartoni káplán többedmagával 8 napos szentgyakorlatot tartott. A résztvevők, mondja a napló, celláikban étkeztek és mindennap miséztek; tehát a közönségesnél sokkal szigorúbb rendet tartottak be. Hackstock Márki káplánja volt. A tanítvány nem nagyobb a mesterénél, azért bizonyosra vehetjük, hogy ebben is Márki volt a mozgató erő. Utóbb, mint hallottuk, Márki saját plébániaházában tartott ily szentgyakorlatokat, közösen a főesperesi papsággal. Az így elhintett jó mag gyökeret vert s egy emberöltőnél tovább jó gyümölcsöket termett. A papság Márki halála után is az őszi hónapokban szorgalmasan végzett Loretóban ily lelkigyakorlatokat; még 1762-ben is találunk a szerzet krónikájában erre vonatkozó épületes följegyzéseket. Igaz, hogy ekkor már gróf Zichy volt a megye főpásztora! 4. A 40 órai szentségimádás. A Rómából kiinduló 40 órai szentségimádás XI. Kelemen pápának 1705-ben kiadott szabályozó rendelete után, Győregyházmegyében is nagyobb lendületet vett. A loretói szerviták, a g'yőri és soproni jezsuiták voltak az elsők, akik először ismertették meg a hívekkel. Szinte természetes, hogy Marki, aki Sopronban is, Loretóban is, otthonos volt, aki a lelkek gondozásában eddig is mesternek bizonyult, most is sietett, nogy híveit és a hercegi házhoz közelálló köröket ezen ájtatosság kegyelmeiben részesítse. Az ágostonrendü apácák váraljai templomában tartotta meg az az első 40 órai ünnepélyes szentségimádást, még pedig az 1714-ik évi pünkösd 3 ünnepében. Minthogy Pál herceg már egy évvel korábban elhalt, bizonyosra vehetjük, hogy az ájtatosság kezdeményezése Márki plébánostól indult ki. A 40 órai szentségimádást jelző képek megvannak még a kismartonvárosi szentferencieknél és, mint láttuk, a nagyhéfláni templomban is; ebből következtethetjük, hogy ezen ájtatosság ezen a helyeken is gyakorlatban volt. Csodálható-e, hogy ilyen példák hatása alatt a városplébánia hivei is kivánták ezen áhítatot gyako-