Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

IV. Márki Mátyás

helyettes főesperes mindenütt követte vagy fölkereste őket és kőrútjuk befejeztével, augusztus 8-án örömmel jelenti a győri püspöknek, bogy a jezsuita atyák az ő esperesi kerületében 3 hónapon át olyan szép eredménnyel működtek, amilyenről ő eddig még sohasem hallott. Saját nagyhatású missiójának renoválása 1718-ban, a karácsonyi szent ünnepek alkalmával ment végbe, mikor is ugyanazon Zeroni atya naponta két elmélkedést tartott, melyek a sziveket anynyira meghatották, hogy hatásuk alatt ellenségeivel mindenki megbékült. Az 1716-ik évi nagy missió talán magát Márki plébánost hatotta meg legjobban. Közeli halálára gondolt és temetkezési helyéről gondoskodott. F\ kismartoni jómódú polgárok középkori szokás szerint rendesen templomukban temetkeztek; nem kriptába, hanem egyszerűen a templom kövezete alá. A fölirásos sirlapot vagy fölöttük vagy mellettük a falon helyezték el. Ilyenekkel a templom Márki idejében már megvolt rakva, azért a jo plébános kriptába kívánkozott s mert ilyen még nem volt, 1716-ban a missió esztendejében, uj kriptát készíttetett a templom szentélye alá, melyhez a templom középhajójából vezetett le a lépcső. Maga a kripta két tágas kamarából áll, megfelelő szép latin fölirásokkal. Márki személyét ezek a fölirások nem említik, amiből arra következtethetünk, hogy a kriptát nem a plébános, hanem mint kegyúr a város csináltatta, az egész polgárság használatára és tényleg Márki után még más előkelők is temetkeztek a kriptába, mignem József császár alatt a kripta lejáratát befalazták, mert tilos volt a templomokban temetkezni. Ujabban a lejáratot ismét szabaddá tették. A szentély szép márvány kövezete szintén Márki építkezésének idejéből való. Megvoltak a missiók, megépült a kripta s most, 70 éves korában jöttek még a közös papi lelki gyakorlatok. A soproni jezsuita atyák naplójából tudjuk, hogy 1720-ban, midőn a kismartonvárosi apácák klauzurás kolostorában lelki gyakorlatokat tartottak, egyidejűleg a plébániaházban világi papoknak is tartottak ugyanolyan gyakorlatokat. Márki tehát szépen készült nagy útjára. Csak egy volt hátra, halála előtt az annyira kedvelt Szent Olvasó Társulatnak fönnmaradását akarta még biztosítani.