Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

I. Széchenyi György

György veszprémi püspökké szenteltetése. 28-án pihentünk és a templomban disputatió volt; 29-én az uj püspök, mint a sümegi templom jés zárda alapítója, fölszentelte a szent Ferencrendick uj templomát. Minden bőven volt; megittunk 38 hordó bort, megettünk (közel 500 bárányt. Äz emberek 17, 18, 19, 20-as számmal ültek egy-egy csoportban.« (B. Szabó L.: Széchenyi család tört. I. 130.) Ezek a nagy áldomások annak a kornak kinövései közé tartoztak, de a nagy sokadaiomban volt valami lélekemelő is. Fönti ferencrendi templom és rendház építésén kivül, még néhány nagyobb, az utókorra is átszállott alkotás hirdeti Szécheny György tiz évi veszprémi püspökségének emlékét. Ezekhez tartoznak: a székesegyház renoválása, a zalaszentlászlói ferencrendi kolostor megépítése és Sümeg város falainak helyreállítása. Mikor Széchenyi veszprémi püspök lett, akkor választotta a Széchenyi-család ismeretes jeligéjét is: Si Deus pro nobis, quis contra nos? Ha Isten velünk, ki ellenünk? II. Győri püspök. Széchenyi György veszprémi püspöksége csak rövid keletű volt. Ä király 1658. jan. 24-én győri püspökké nevezte ki. Széchenyi nagyon szívesen jött Győrré, mert itt távolabb esett a töröktől, s közelebb jutott Bécshez, Pozsonyhoz, mely helyeken az országos dolgokat végezték, és ismét állandóan együtt munkálkodhatott a jezsuita atyákkal. Együtt, mert a jezsuitáknak ez időben Győregyházmegyében két népes kollégiumok volt; az egyik Győrben, az ő püspöki székhelyén, a másik Sopronban, az ő nyári tartózkodási helyének, Rákosnak közelében. De voltak ezenkívül még családi körülmények is, melyek miatt Örült győri püspökségének. Öccse, Lőrinc, már 1653-ban családostól Győrré költözött, abba a házba, melyet még püspök bátyja vett meg fia részére; történt pedig ez a változás legfőképen azon okból, hogy Lőrinc fiai a győri jezsuiták jeles iskoláját látogathassák s közelebb jussanak a nevelésüket irányító püspök-nagybátyjukhoz De volt a igyőri püspökségnek némi árnyoldala is. Nemsokára Buda eleste után a katonaság foglalta le a győri püspöki várat. 1550-ben már benne székel a dunántúli főkapitányság; 1566-ban