Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok
IV. Márki Mátyás
talis szobrot emelt, melynek hatalmas méretei az összes e nembeli szobrokét messze túlszárnyalják. 1 ) Ä hálaadók sorában másodiknak Márki Mátyás, az uj kismartoni plébános jelentkezett. Nagy épülésére szolgált Márkinak az az értesülés, hogy hivei Bécsnek hosszantartó ostroma alatt naponta egybegyűltek ősi templomukban lés a kitett Oltáriszentség előtt közösen és hangosan elimádkozták a szentolvasó imádságot, melyet Esterházy Miklós nádor jezsuitái hoztak Kismarton vidékén is divatba. Márki ezt az ájtatosságot híveivel minden vasár- iés ünnepnap délután folytatta, kapcsolatosan a rendes istentisztelettel. Ez 1689-ig tartott így! Ekkor a Bécsben és Sopronban is már letelepedett domonkos atyák a Szent Olvasó Társulatokat kezdették meghonosítani. 2 ) — Márki is, hogy a szép ájtatosságot állandósítsa és búcsúkkal is gazdagíthassa, gróf Kollonich Lipót győri püspök engedélyével 1689. június 19-én plébániájába ünnepélyesen bevezette a Szent Olvasó Társulatot. Az ünnepséget P. Spöckl bécsi domonkos atya rendezte. Magában a templomban történt a társulati elöljárók megválasztása is. Rektornak! a belső tanács szeniorát Schvarz Pált választották meg, kit polgártársai utóbb városbírónak is megtettek. A két asszisztens és 15 tanácsos is többnyire a város belső és külső tanácsának tagjaiból kerültek ki, amiből látszik, hogy a társulati tisztségeket nagy kitüntetésnek tekintették. Ugyanezen időre esik a Rózsafüzér, máskép szent Domonkos-oltárnak fölállítása is. Ez az oltárkép most is megvan a templomban. Megható módon emlékezik meg az egykorú plébániai krónika ezen ünnepség lefolyásáról. Äzt irja: Fölhangzott a Te Deum laudamus, mindenki örvendezett az uj társulatnak s jólehet a háborúk, a 'katonák beszállásolása és rossz termések a város polgárait nagy szegénységre juttatták, mégis mindenki örömest hozott áldozatot, csakhogy a mennyek szeplőtelen királynéjának tiszteletéhez valamivel hozzájárulhasson, még ha saját szájától kellett is azt megvonnia. Márki után a nádorispán, herceg Esterházy Pál sem váratott sokáig magára. Hálából, amiért az:ország a torok iga alól fölszabadult s különösen azért, hogy legszebb várai, Fraknó és Kismarton elkerülték a pusztulást, 1691. augusztus havában összes uradalmaiból 10 ezer embernél népesebb processiót vezetett Máriazellbe, olyan fényben és csodálatos rendben, melyhez hasonlót 1857-ig még az ősi Máriazell se látott. Ezt a hires processiót már
