Petz Aladár: Győr szabad királyi város Szentháromság kórházának múltja és jelene 1749-1928. (Győr, 1929)

Bevezetés

már több orvos-istenét teremtette meg, s a theurgikus-mystikus elemek mellett a józan empiria továbbra is korcs marad. Egy évezreddel Krisztus előtt, Izrael törzseinek fénykorában a szintén theurgikus szellemben gyakorolt orvoslás már monotheisztikus alapon folyik, de inkább csak mint népies orvoslás, s nem tudomány számba menőleg, melyben különféle babonás és kabbalisztikus „abrakadabra" tényezőknek fontos szerep jut. A hellének földjén ugyanezen időben (Kr. e. 1000—600.) tért nyerő babyloni, phöniciai és egyptomi kultúra a kezdetben homéri empirikus gyógymódba szintén animisztikus és thelogikus jelleget visz be, s szüli meg az ó-görögök gyógyistenét, a Homérosz által még thesszáliai királynak megénekelt Asklépiost, Apollo és Koronis fiát, akinek nevéről elnevezett azonidőbeli gyógyító templom-kórház intézményekben, az Asklépionokban, kórházi intézményeink első typusát és ősét kell tekintenünk, Az orvoslás és a theologia úgy ezekben a gyógyító célú intézményekben, mint a hellén földnek másik két hasonló célú intézményében, a gymnasiumokban és iatreionokban, elválaszthatatlanul egybefonódva nyer gyakorlati alkalmazást, s csupán a következő félezer esztendő folyamán kezd természetbölcselői alapokra helyezkedni. Miután azonban Írásomnak célja városunk kórházintézményének keletkezési történetét, annak kulturhistóriai gyökereit és az intézménynek a primitiv kezdettől a mai napig való kifejlődését bemutatni, nem pediglen az, hogy az orvostörténet további ösvényeit kövessem : így csupán futólagosan érintem az orvosi tudományok klasszikus mesterének és tudományunk egyik, ma már meghaladott, de ezredéveken át útjelző mérföldkövének, a szervezeti nedvek egyensúlyának s azok megbomlásából eredő dyskrásiás kórállapot-elméletnek, a humoralpathologiának megalkotóját, a kos-i Hippokratest (Kr. e. 460—377.), Sokrates kortársát, s a hátrahagyott orvosi munkáiban rendkívül termékeny Galenust, a római birodalom Pergamosának szülöttjét. (Kr. e. 129—201.) Kórházi intézményeinknek egy másik, szintén több ezer éves előfutárja a római castrumoknak a pogány gyógyistenségek — mint pl. Dea Salus, Dea Febris, Merkur, Aeskulap stb. védelme alá helyezett valetudinariuma is, amely intézmény az azonidőben Arrabona nevet viselő városunkban minden bizonnyal képviselve volt. Mindezek előrebocsájtása után a kulturhistóriának számos lapján átlapozva s több, mint félezer esztendőt magunk mögött hagyva, a kereszténységnek emberszeretettől áthatott légkörébe lépünk át, amelyből a későbbi kórházintézmények — javarészben egyházi férfiak alapításaként — kisarjadtak. A kereszténység felebaráti szeretettől áthatott