Petz Aladár: Győr szabad királyi város Szentháromság kórházának múltja és jelene 1749-1928. (Győr, 1929)

Bevezetés

etiam erga 4 aut summum erga 5 per centum sufficientes Ievare potuisset; ex his interusurium solutionibus gratificationis dumtaxat fine praestitis Dnus Mulartz nova capitalia ipsam summám capitalem superantia congregare potuit." Sőt még ennél is tovább megy a város, s bár Dr. Mulartznak ehhez való joga kétségbe nem vonható, mert erre nézve semmiféle ellentétes rendelkezés egyik részről sem volt, azzal vádolja meg őt a jelentésében, hogy a saját házában levő lakást oly sok esztendőn át bitorolja, s a ház egyéb bérjövedelmeit sem a szegények és betegek istápolására, hanem a saját zsebére fordította, amiből folyólag csak halála után leend jóltevővé : „9° Dnus Mulartz gratuitum quarterium per tot annos sibi usurpaverit et censum aedificii per se extructi non ad rationem intertentionis Pauperum infirmorum, sed privative ad bursam suam pertraxerit, per consequens nonnisi post fata sua benefactor sit." A város álláspontja az utóbbi két pontban nem volt egészen helytálló. Nem pediglen azért, mert bár igaz, hogy olcsóbb percentre is kaphatott volna pénzt, de annak nem csupán kamatait kellett volna fizetnie, de tőkéjét is előbb-utóbb vissza kellett volna térítenie. A Dr. Mulartznak fizetett vitalitium pedig ennek halála után, s tekintve, hogy neje már korábban elhalálozott, minden további kötelezettség nélkül eltűnt a város, illetőleg a kórház tehertételei közül, nem is szólva arról, hogy a Dr. Mulartz által épített értékes ház, valamint az adományozó összes ingó hagyatéka is megörököltettek a kórházi alap javára. A dolog kétségkívül sokkal előnyösebben ütött volna ki, ha a Mindenható nem áldja meg Dr. Mulartzot oly magas korral, mint amiként az tényleg történt. A vitaliumos szerződéseknél azonban ennek a lehetősége mindig fennforog, s ezért néhai jó Mulartz Henriket szemrehányás nem érheti. A város, miként eme történetben említve van, a saját tőkéit igyekezett minél magasabb kamatra kihelyezni, s meg is intette egy izben Döller inspectort, hogy a kórházi törzstőkék kihelyezésénél ne 5, hanem 6 percentet igyekezzék elérni (L. : 1780. évi „Mängl und Bedencken"-ben.) A királynéhoz benyújtott panaszával azonban Dr. Mulartz nem ért célt, s a város ellen emelt vádjait beigazolni nem tudta, amiből folyólag az 1763-ban tett végrendeletét fenntartani volt kénytelen, s egyezségre lépve a várossal, 1773. december 20-án kelt végakaratában úgy rendelkezett, hogy összes vagyona, mely az újvárosi házon kivül kötelezvényekben 22,000 frtot tett ki, úgyszintén minden ingósága is halála után a kórházra szálljon, s a hagyaték fölötti felügyeletet