Petz Aladár: Győr szabad királyi város Szentháromság kórházának múltja és jelene 1749-1928. (Győr, 1929)

Zárszó

S miután emberi alkotásaink szükségszerű velejárója a fogyatékosság : tisztában vagyok vele, hogy az itt megirt intézmény sem teljesen mentes ettől. Most, hogy az elmúlt hat esztendőnek szakadatlan munkája ismét egy jelentős mértföldjelzőt szúrt le kórházunk történetében : távol-közeli retrospectiv szemlélődésemben alig tudnék kifejezőbb szavakat találni azoknál, mint amelyeket báró Korányi Sándor professzorunk irt meg az Erzsébet királyné-szanatórium negyedszázados évfordulójára készült jubiláris munkája elöljárójában : „ . . . . Ha azután befejezetten áll az alkotás és az élet kifejezésre juttatja a kiilömbséget valódi értéke és a hozzáfűzött remény között, akkor sorra kerülnek az örökké kritizálok, a mindig gáncsoskodók és sokszor már nem az alkotás igazi értéke, de a hozzáfűzött várakozásoknak be nem teljesült része köti le a közfigyelmet . . . Alkotások, ha életrevalók, állanak, élnek, fejlődnek minden gáncs ellenére, és az idő előbb-utóbb mégis csak az alkotók és nem a kritizálok javára szokott dönteni. Sok mindennek volt már ez a rövid története, sok mindennek, ami bevált és megmaradt ..." Győr, 1928. július hó.