Petz Aladár: Győr szabad királyi város Szentháromság kórházának múltja és jelene 1749-1928. (Győr, 1929)

Bevezetés

Kegyelmes Uram, mi egyszerű polgárok vagyunk, akik szük körben éldegélünk de érdekel bennünket minden társadalmi kérdés és különösen érdekel bennünket az a harc, melyet a magukat negyedik rendnek nevező polgártársaink vivnak a kapitalista társadalmi rend ellen. Mi azokat a nagy igazságokat, melyeket Nagyméltóságod mult év június 12-én a képviselőházban tartott beszédében megállapított, szórói-szóra elfogadtuk. Igaza van Nagyméltóságodnak, az ellenünk küzdő társadalmi osztályt le kell fegyvereznünk, de nem rendőri szabályokkal, hanem azzal, hogy mi siessünk segítségére az élet elesettjeinek, mert jelszavakkal csak a jogos elégedetlenséget lehet tüzelni, jogos elégedetlenség nélkül a jelszavak ártatlan rakéták, melyek kárt tenni nem tudnak. E küzdelemben nagyméltóságod a polgári társadalom hivatott vezére s mindnyájunk érzelmeit fejezem ki, mikor azt kivánom, hogy adjon az Isten Nagyméltóságodnak erőt, egészséget a küzdelmek megvivásához és hosszú életet, hogy férfikora kemény munkájának eredményeiben évek hosszú során át gyönyörködhessen. Isten éltesse Nagyméltóságodat!" A polgármester beszédére a miniszter hatalmas beszéddel reflektált, amelyben a szociális problémák tömegébe világított bele : A polgármester ur — mondta — mély gondolatokkal telített beszédében rámutatott arra a problémára, mely nekem is, mint az ország kormányzásában résztvevőnek, nagyon fontos problémám. Ennek a problémának két vágánya van, a szociálhigiéne és a szociálpolitika. Az elsőnek áldozott Győr városa a kórház megépítésével. A szociálhigiénének bástyája ez a kórház, melyet ma végigjárt. Benyomása erről az épületről az, hogy igaz dicséretére van alkotóinak, hogy olyan gyakorlati módon építették, mely minden kívánságot kielégít, cifraságra, diszre pénzt nem költöttek, mindenütt megvan, ami szükséges, van nap és világosság, és minden gyógyító eszköz. Tudomása van arról, hogy a város vezetősége, élén a főispánnal, polgármesterrel, a közönség lelkéből olvassa ki a szociálhigiéne szükségeit : a csecsemőés tüdőbeteggondozó, — szegények ügyének felkarolását és a maga részéről készséggel felajánlja ezekhez segítségét. A szociálpolitikát illetően sokkal több gondot fordítottunk a múltban a szociáldemokrácia elméleteinek leküzdésére, mint a szociális problémák gyakorlati megoldására. A szociáldemokrácia — ma már, de még a szociáldemokraták kebelében is, nem minden fönntartás nélkül élő — elméletéről szólva, az objektiv ember elfogulatlanságával ismeri el, hogy termékenyen hatott a szociális problémák terén. Ma azonban, mikor a szociálpolitika elmélete a nagy alapkérdésekben szinte teljesen tisztázva van, a szociáldemokrácia elméletei koránt sem bírnak többé azzal a fontossággal, mint amellyel bírtak az elmélet elindulásakor, mikor azok a maguk dinamikájával a szervezetlen tömegeket szervezetté változtatták. Ezt is érdemének tudják be a szociáldemokráciának, mert semmiféle irányzat ezt megelőzően nem volt ilyen hatással, mint ez, az ő nézete szerint is téves irányzat, mely akkor, amikor sem az állam, sem az