Petz Aladár: Győr szabad királyi város Szentháromság kórházának múltja és jelene 1749-1928. (Győr, 1929)

Bevezetés

betegek házában fekvő betegek eránt felderített rendetlen bánásmódja méltó figyelmet és aggodalmat gerjesztvén, Kindermann Venczel ur mint is az említett Szegény betegek Házának gondviselője és számadója hogy Vittenpart (Wittenbarth, Szerző.) János ispotály felvigyázó és az ő egyenes alattvalója által a holnapi naptul kezdvén, mindaddig, amig az illető küldöttség által a kezelés módját meghatározó Instructió kidolgoztatni, és szoros megtartás végett, minekutána itt is megállapittatott, kiadatni fog, minden nap ollyan napló jegyzéket, mellyben a betegek névszerint, ugy ezeknek betegsége neme, ételük, italuk mennyisége és minősége is, a betegek gyógyítását eszközlő orvos ur által aláirva, ugy szinte feljegyzését a most kéznél levő betegek ápoltatására szolgáló minden akármi néven nevezendő szerek, bútorok, főzelékek vagy természetmények Inventarium formában magának tüstént, jövendőre pedig naponkénti jegyzéket minden bármi néven nevezendő a szegény betegek számára választandó szereknek hitelesítve a felelet és az Evictionak terhe alatt magának által adassa, és mind a napló jegyzékeket, mind pedig a most kézen lévő szerek Invenventáriumát is minden holnap végével a számvevőségi hivatalnak szokott megvizsgálás és ide teendő feladás végett beadja, utasittatik. A mi egyébiránt az emiitett számadásnak a vizsgálló küldöttség által a betegekkel való hibás bánásmódjának sejditése tekintetébül felfüggesztett aláírását illeti ez azon tekintetbül, hogy az előfordulandó pénzbeli fogyatkozásokra nézve a felelet mindig a számadót illeti, és ezen óvás az aláíráskor közben teendő volna, a közbenjáró Tanács által aggodalom nélkül eszközölhetőnek találtatik." Gindermann Vencel számadói ténykedései kétségkívül nem minden hiba nélkül valók voltak, mert röviddel eme tanácsi határozat után — 1837. november hóban — megvált a kórháznál viselt inspektori állásától, s távozása után több ezer forintot térített meg a kórház pénztárának, amiként ezt az 1838. évi, első magyar nyelven irott számadásaink adatai elmondják. Arra nincsen adatunk, hogy Klimisch számvevőnek a therápia kérdéseibe való beleszólása mily mértékben találkozott a kórház jeles orvosának, Dr. Karpff-nak helyeslésével, mégis inkább arra lehet következtetni, hogy a számvevőnek a tehénhusieves feltétlen gyógyerejébe vetett hitéi a legkompetensebb tényező, Dr. Karpff, nem támasztotta alá orvosi szakvéleményével, hanem az csak a számvevőnek jószándéku, de naiv egyéni véleménye volt.